Mit tennél, ha 1 hónappal azután, hogy gyes után újra dolgozni kezdtél, fel kellene mondanod, mert a nagyszülők ígéretük ellenére mégsem akarnak vigyázni a beteg unokákra?

Én semmiképp se hagynám veszni az állást.

3 hónapra, ha mínuszba is kerültök, fizessetek bébiszittert. Vagy keressetek olyan nyugdíjas szomszédot, ismerőst, aki pénzért vigyázna rájuk.

Mondjuk nem is tudom, hogyan vállalhatták el a felutazást 200 km-ről a nagyszülők. Én egy ilyen felajánlást nehezen tudtam volna komolyan venni.

A férjed is maradhatna otthon ebben az átmeneti időben. Ha egyébként stabil a helye, ezért nem fogják kirúgni.

Nyilván nem számítottak állandó betegeskedésre...

Téged viszont nem értelek. Az ember a gyereket magának szüli, nem a nagyszülőknek. Néha-néha oké, hogy segítenek, de az elvárásaid szerintem irreálisak. Még akkor is, ha előtte megkérdezted.

"A bébiszittert nem engedhetjük meg magunknak, vagyis újra nekem kell otthon maradnom"

Nem értem. Csak több a teljes fizetésed, mint a bébiszitter? Az úgy még mindig előnyösebb pénzügyi szempontból is -hosszú távon persze- mint felmondani.

Ne haragudj, de én azért megértem a nagyszülőket. Ok, megígérték, csak nem gondolták, hogy folyton betegek lesznek. Azért kicsit pofátlanságnak érzem ezt az elvárást részedről, hogy megígérték, és kész, akkor igenis pattogjanak nektek oda több száz km-t hetente-kéthetente...

Jó dolog, ha van segítség, de nem szabad visszaélni vele. Mindig van határ, és ti már 1 hónap után feszegetitek. És 3 hónap igenis sok idő, pláne ha állandóan rángatva vannak. És semmi garancia nincs rá, hogy utána majd ti megoldjátok. Attól, hogy a próbaidő lejár, még ugyanúgy nem lehet állandóan hiányozni a munkahelyről.

Most valahogy próbáljátok nagyszülők nélkül megoldani, pár napot apuka is maradhat otthon, emiatt azért nem küldik el, meg szükség esetén bébiszitter. Most kifejezetten beteges időszak van, ha tavaszodik lehet jobb lesz. Meg azért havonta pár napot ezután is biztos szívesen vigyáznak rájuk, csak azért nem minden héten. Ne legyél mérges rájuk, őket is meg lehet érteni.

Ne haragudj,de meg tudom érteni a nagyszülőket.Nekünk 3 gyerekünk van-igaz,ikerpár nincs köztük-de így is nehéz.Ettől függetlenül egy percig sem vártam/várom el,hogy haptákba álljanak!Folyamatosan mondják,ajánlgatják a segítséget,de én/mi ezzel nem élünk vissza!Pedig elhiheted,hogy 3 különböző korú gyereknél is igencsak kell logisztikázni.Én is saját céget viszek,a Férjem is,és mivel Ő az 1. számú pénzkereső,konkrétan nekem kell "matekoznom" és megoldanom a problémákat.Azt meg,hogy a próbaidő lejárta után mindent tolerálni fognak,felejtsd el!

Azért legyünk őszinték:egy 5 éves ikerpárra vigyázni nem egyszerű,még akkor sem,ha betegek!És persze,hogy szívesen vigyáznak a beteg unoká(k)ra,de nem állandóan!Még ha fiatalos/fiatal emberekről van is szó!Eleve 200 km-t utaznak,csak azért,hogy TE dolgozhass!Könyörgöm:ŐK A TE GYEREKEID!Maradj otthon!Ahhoz nincs jogod,hogy mindenki életét szabályozd,csak azért,mert Te dolgozni szeretnél!Üdv a való világban,erről szól a gyerekvállalás/nevelés.

Én megértem azért a nagyszülőket is. Gondolom nem tudták, hogy hetente kell majd órákat utazni (főleg ilyen időben), és egy 200 km-es út nekem is fárasztó tud lenni, még ha csak utasként vagyok a kocsiban. Pedig nem vagyok idős, 22 éves vagyok. Plusz amiért nyugdíjasok, nekik is lehet saját életük, egy megszokott ritmusuk.

Én a helyedben nem erőltetném ezt, érdemesebb lenne egy bébiszittert fogadni, vagy egy nyugdíjas szomszédnénit megkérni, ha vagytok olyan viszonyban (persze nem ingyen).