Ugye nem csak én érzek így?

Kétgyermekes anyuka vagyok! Mind két fiúnkat nagyon vártam, és akartam. Most mégis sokszor érzem, hogy nem nekem való az anyaság.

Ölik egymást. A nagy haza hoz mindet az oviból így kb felváltva betegek. Nem alszok normálisan és kimerült vagyok. Vannak jó napok/hetek, de vannak szörnyűek. Amikor minden bajom van és legszívesebben elmenekülnék. Anyum és anyósom dolgoznak de amikor tudnak segítenek. Férjem az a tipikus férfi: Én dolgozok kell a pihenés felfogású...

Segít, nem mondom hogy nem, de néha jó lenne ha nem kéne könyörögni azért, hogy csináljon valamit a fiúkkal. Főzni szeret ls a kerti munkát is elvégzi ha ideje engedni. De én mégis leterheltnek érzem magam

Felnőtt társaságom kb csak a férjem. Na meg boltos/óvó/szomszéd nénik! :/

Nem járok el kb soha. Eggyetlen egy barátnőm van de neki is van gyereke így ha nálunk beteg az egyik gyerkőc nem jönnek át.

Semmirekellőnek és gyengének érzem magam. Levegőhöz akarok jutni :(

Tudom szörnyű anya vagyok..

Egy 5 és 2 éves fiú, kétségbeesett anyukája