Ugye nem csak én érzek így?

Szerintem sokan ereznek igy, eleg ha gyakorit olvasol, ketnaponta jut egy kiborulos kerdes. Es csodak csodaja, mindig olyanoktol, akiknel a ferjuk nem kezeli egyenrangukent az anyukat. Itt a hiba.

Masik hiba pedig ott hogy nincs "me-time"-od, azaz sajat kikapcsolodasod. Ez is a rakfeneje a kisgyerekes eletnek, de ennek sem muszaj igy lennie.

3. hiba: ha jol latom nalad is gyesbol jott a gyed, voltal a ket gyerek kozott dolgozni? Ha nem, megvan a harmadik okozoja az erzeseidnek.

21. szazadban keves az olyan no, aki

- a ferje nelkul viszi a haztartast es elegedett igy

- nincs szuksege baranos kavezasra, sajat hobbira

- eveken (gyerekeken) keresztul csak otthon van, nincs szellemi elfoglaltsaga.

A gyakoris panaszkodo anyukak ezt a harmat elik at, nem partner ferj, tulvallalas en-ido nelkul (martiromsag), es sorozatszules a munka vilagaba valo visszateres kihagyasaval.

Valtozas kell: ferjjel beszelni, segitsen. Jarj el tobbet, sportolj, mozogj, hobbizz. Menj dolgozni legalabb 4 oraban, felnott emberek koze.

Hipp-hopp megoldodik a gond.

Beszélgess el a férjeddel, feltételezem nemsokára visszamész dolgozni és akkor te is elmondhatod majd hogy dolgozol és kell a pihenés? ahogy ő? Valóban a gyerekekkel foglalkozni kell, játszani velük, vinni játszótérre, mikor beteged akkor meg pláne lefoglalnak, ezekből apuka is kivehetné a részét, nemcsak a te gyerekeid. Pedzegesd hogy visszamész dolgozni, amúgy lehet jót is tenne neked, kiszakadnál ebből, persze zsúfoltabbak lennének a napok, de többet lennél felnőttek között és úgy értem ez is hiányzik neked.

Add bölcsibe a kicsit, a nagy gondolom már ovis és akkor tudsz dolgozni akár pár órás munkára 4-6 órásra gondolok, így azért időd is maradna, meg neked is jót tenne.

Dehogy vagy egyedül! De sajnos ez a "vigasz"nem oldja meg a problémát. Mindenképpen kell feltöltődés, van,akinek ez valamilyen hobbi, kreatív elfoglaltság,másnak sport vagy szellemi kikapcs, és kell ezeken kívül felnőtt társaság. Sajnos azért nehéz mindezt kikövetelni a családban,mert nálunk az az alapfelfogás, hogy aki otthn van a gyerekekkel,az semmit nem csinál,és "jódógában" lesz dep

ressziós, kiégett, bezzeg az ő idejükben,amikor betették a gyereket a járókába egész napra és közben csinálták a dolgukat,mintha nme is született volna gyerekük, vagy beadták 6 hónaposan bölcsibe és visszamentek dolgozni,nemvolt"idejük"depresszióra. Te is érzem,bűntudattal küzdesz,mert n"ahelyett, hogy örülnél, hogy otthon lehetsz",nem vagy maradéktalanul boldog.

Van, aki bevallja,van,a ki nem,de egy-kétkisgyerekkel minden nap valamiprogramot csinálni,akár csak játszóterezni, rendkívül kimerítő, épp azért, mert egysíkú,és mert nem a felnőtt életünk mellett csináljuk, hanem teljes egészében helyette. És erre nemaz a normális reakció, hogy minek szült az olyan,aki ez nem bírja jól,hanem meg kell találni az egyensúlyta gyerekekésönmagunk között.

szerintem, azért az az általános, hogy a férj kevesebbet segít, ha a feleség otthon van még 1! gyerekkel.

A többivel nagyjából egyetértek, tényleg kell saját idő, meg mostmár add be bölcsibe, irány a meló.

A másik, értem én, h kivagy, de nem csak 1-el vagy otthon? a nagy nincs oviban?

Ha 2 kicsivel lennél otthon pl. újszülőtt és 1,5 éves, akkor megérteném, de így azért nem lehet olyan nehéz....