Hogyan viselitek, hogy otthon vagytok a gyerekkel?

Én megkérdezném egyenesen hogy mi baja velem/velünk.

Lépj túl ezen. Van, hogy az emberek nem kedvelik egymást. Keress más társaságot.

3. gyerekemmel vagyok itthon.

Nagyon kemény ezt el kell ismerni. Teljesen megértelek.

Leírom nálam mi segített: alapjáraton én egy nagyon barátkozós, nyitott ember vagyok, szóval nekem nem okozott gondot beszélgetést elkezdeni. Szívesen mesélek magamról ha kérdeznek, de engem is érdekel mások gondja,baja. Persze nem vagyunk egyformák, de probálj barátságosabb lenni, nyitni mások felé. Sok helyre eljárni, programokat csinálni. Ahogy valamelyik válaszló is írta rengeteg lehetőség van az uszástól elkezdve, a ringatón át, a baba mama klubig minden.

menni kell és keresni az ingert, az embereket.

Kis túlzással az lenne a csoda, ha az anyuka a 4 fal között egész nap egy kisgyerek társaságába ne "dilizne" be.

Szóval menni, menni és menni, ismerkedni, barátkozni, beszélgetni.

És ne lepődj meg azon, hogy ezek az ismeretségek jönnek mennek. Nagyon ritka esetben alakul ki szoros barátság olyanok között akiket csak a játszótér hozott össze. Ne egy éltre szóló barátot keress, hanem alkalmi beszélgetőpartnereket, amiből vagy kialakul valami mélyebb, de ha mégsem akkor azt nem kell bánni.

Mi tényleg rengeteg helyre járunk, mindennap máshova és más is közeg. Nekem is volt olyan, h az egyik foglalkozáson nem voltak befogadók velem, mivel ott már kialakult egy összeszokott társaság. Probálkozni azért kell, de ha nem fogadnak be, keress másik programot arra a napra.

Statisztikailag is, ha sok helyre jártok csak növeled az esélyét annak, h jól kijössz majd valakivel.

Abszolút meg tudlak érteni..

26 éves vagyok. Én vidékről költöztem fel Budapestre 2011-ben. Mivel a szülővárosomban voltak a barátaim, ismerőseim és Budapesten egyből dolgozni kezdtem, kimaradt az ismerkedős egyetemes vagy bármilyen közösség. A munkahelyemen vannak jó barátaim, de az csak felszínes barátság. Együtt vagyunk egész nap, kialakul..

Mondjuk sosem voltam óriási körökben. Rájöttem: ilyen vagyok. Nem igen engedek közel embereket. Amikor várandós voltam, baba-mamás fórumokra regisztráltam, hátha lesz majd egy anyuka akivel jó viszonyba kerülünk és hű milyen jó lesz majd, hogy találkoznak a babák stb. De aztán elfelejtettem olvasni a fórumot: Ahaa! Szóval nem is olyan fontos nekem az a fórum..?

Jelenleg a napjaimat a fiammal töltöm, péntekenként baba-mama tornára járunk és alig várom, hogy jöjjenek a szabadtéri programok, hogy a sétán kívül is ki tudjunk mozdulni. Tök jó lenne egy anyuka barátsága, akivel meg lehet beszélni a "közös témákat", de valószínű arra még várnom kell. 3 hónapos amúgy a fiam, játszótérre még nem járunk :)

Én is szívesen kezdeményezek, de erőszakkal úgy sem lehet kapcsolatot létesíteni és tartani..

Nézd te is, hogy a lakóhelyetek környékén milyen programok lesznek, mert úgy nagyobb eséllyel találkozhatsz olyannal, akivel később is össze tudsz futni. Akár megbeszélés alapján, akár random. Példa: Ha Óbudára járnánk programokra, akkor a XI. kerületben sose futnánk össze senkivel onnan se játszótéren se sehol :D

Ha budapesti vagy, van egy olyan kávézó a Király utca fele, amit direkt az otthon ülő anyukáknak nyitottak! Hogy ne otthon üljenek, hanem ott. Lehet etetni, kávézni, játszani, tornázni, mindent.. Van aki onnan dolgozik, közben a gyerkőc a többiekkel játszik.