Ti mit vártok el a férjetektől ha már van gyereketek?

Nekem csak azért van gondom, az olyan típusú férfiakkal, akik nem veszik ki a részüket (a nő hagyja rá, szóval neki is van benne része), hogy oké, amíg anyuka GYES-en van, azzal takaróznak,hogy nekik ez a munkájuk.

Igen ám, csak ez akkor sem változik meg, amikor anyuka visszamegy dolgozni. Ugyanúgy ő is lenyomja a kis min. 8 óráját, mint apa, viszont utána rohan a gyerekekért, meg haza vacsoráztatni, átnézni a leckét, fürdetni stb. És kész. Ennyi volt a nap. Apuka meg max. nagy kegyesen arrébb tesz egy poharat.

De ahol ilyen a kapcsolat, ott mindenki meg is érdemli,hogy ilyen maradjon.

Az meg,hogy ki mennyire fárad el, az az egyéni körülmények függvénye is. Az én kisebbik fiam, aki másfél éves egy igazi kis hídrobbantó. Egy percre nem áll meg. Nála nincs olyan,hogy mese és akkor legalább 20 percig egyhelyben van. Nem is alszik már csak egyszer egy nap, ha nagyon mákom van, másfél órát, de általában max. egyet. Na egy óra alatt kellene mindent behoznom. Ami nyilván nem megy, de ugye igyekszem kapkodni,hogy haladjak is valamerre. Ja és a ház sem 50 nm-es, hanem 130. És bizony-bizony, én elfáradok majdnem annyira, mintha a munkahelyemen lennék. Főleg,hogy a Kicsi még éjjelente megébred.

Mákom van,hogy amikor a férjem itthon van, besegít. Nyilván ő sem szeretne egy kimerült, lestrapált htb-hez hazajönni minden nap.

Ezt a "kocsikázást" sose értettem. Ez mi? Beül az autóba, és csak úgy megy vele céltalanul, vagy mi? Jó, ha nem gond a benzinpénz, hát tegye, ha NINCS MÁS DOLGA, de nyilván ahol van egy pici baba, ott van tennivaló is.

Egyébként a férjed mit gondolt, amikor gyereket vállaltatok? Hogy neki nem lesz vele semmi teendője?

Nálunk a gyerekekkel való tennivalók közösek, ezen még sose volt vita. Van egy 9 éves iskolás, meg egy 1 éves kicsi, akivel még itthon vagyok. A nagyot a férjem viszi suliba reggel, mert úgyis megy dolgozni, akkor neki is magától értetődő, hogy ne én menjek korán reggel időre a kicsivel. 6 körül, ha hazaér, ugyanúgy ő is csinál mindent, mint én, pelust cserél, leckét kérdez ki, fürdet, altat.

Én este szoktam a másnapi kaját megfőzni, amit ő is visz, meg amit mi is eszünk itthon a gyerekkel, ez alatt ő szokott fürdetni, meg a nagyot noszogatja, hogy pakolja be a táskáját, stb.

Nálunk nincs az, hogy csak az egyik csinálja a dolgokat itthon, a másik meg alanyi jogon elvárja, hogy csak tespedhessen. Persze szoktuk mondani egymásnak, hogy most pihenj egy kicsit, addig én intézem ezt vagy azt, de ez meg kölcsönös, nem csak egyikünk mondja a másiknak, hanem mindketten figyelünk erre.