Az ovodában, hogyha kiküldenek egy gyermeket a foglalkozásról, szabad-e felügyelet nélkül hagyni?

18!

Hát szerinted hogy kellett volna megoldania? Már ha egyaltalan van barmi igazság a történetben, hiszen pedagógusként tisztában kell lenned azzal, hogy igencsak fenntartásokkal kell fogadni mindent, amit mondanak. Tudod, konfabulacio.

# 21: Pont ezért nem tudok érdemi választ adni, hogyan kellett volna megoldani, mert nem ismerem a körülményeket. Az biztos, hogy ki nem küldtem volna a gyereket.

Eleve nem tudjuk, hogy ez első, vagy sokadik alkalom volt-e. Első néhány alkalommal még a szabályok, keretek kialakítása zajlik, a gyerekeknek meg kell szokni az új helyzetet, a nevelő személyiségét, szabályrendszerét.

Ha a gyerek nem áll meg, akkor mindenképpen igyekszem feltárni, hogy MIÉRT nem áll meg. Hatékony lehet például olyan feladatot kitalálni, amikor pont a megállás okoz sikerélményt a gyerekek számára (pl. szobros játék). Ha konkrétan az adott gyereknek van a többiekénél nagyobb mozgásigénye, akkor meg nyilván engedem neki, hogy kifutkározza magát (ez még általános iskola alsó tagozatában is "megengedett" jobb helyeken, nem elvárás, hogy egy kisgyerek meg tudjon ülni egy helyben. A mi iskolánkban teljesen normálisnak számít, ha egy elsős gyerek feláll órán és "megy egy kört", idővel úgyis megtanulnak 45 percig ülni és figyelni, de ez csak fokozatosan alakul ki, nem lehet rögtön alapból elvárni).

Ha rendszeresen zavarja a gyermek a magatartásával a foglalkozást, az az egyet akkor is kibekkelem valahogy és ha nem kötelező foglalkozásról van szó, akkor utána jelzem az illetékeseknek, hogy ez a foglalkozás nem ennek a gyereknek való egyelőre.

Megjegyzem, ha egy kisgyerek örömmel hagyja el a foglalkozást, akkor nem érzi ott jól magát, tehát más gond is lehet, nem egyszeri problémáról van szó valószínűleg.