Itt a legtöbb anya "Tökéletes", tudtok arra példát írni mi az amit másképp csinálnátok/mi az amiben "bakiztatok"?
Amik utolag esnek le és vissza nem fordíthatok.kb a butaság szindroma.
Pl eszembe nem jutott soha valahogy, hogy azert sirna, mert éhes.mivel szopizád után beszunyált egy röpke időre,igy amikor sirt, azt hittem a hasa, vagy a foga, vagy a pelus, vagy fazik v melege van, vagy ez vagy az.soha nem kolintott senki fejbe hogy tedd má` mellre szerencsétlent..
Meg fél évig nem esett le, hogy ne pár decit forralgassak meg hűtőgessek a tápszerhez(később pótlás lett)napi 8-10-szer, hanem reggel főzzek fel egy litert es csak melegiteni kell.addig meg nem egyszer volt kapkodas, torkaszakadt síras
ha késtem vele..
Aztán ahogy nőtt, ugy maradtam tovàbbra.mivel nem beszél, van hogy későn értem meg. Pl volt hogy magamban elmorogtam, hogy jaj de fázom. Erre ő odament a szekrényéhez,esetlenül kivett egy bluzt es mutatta nekem.én meg azt hittem hirtelen hogy megint csak ràmolni akar ahogy szokott, de vannak, amire ugrom,pl a ruhásszekrény is heppem, hogy tabu.ideges lettem, ő elsirta magát.aztán esett le hogy elotte mondtam hogy fázom es csak ruhát akart adni..
Nemgyőzök bocsánatokat kérni a gyermekemtől..olyan borzaszto.
Jó lenne, ha egy nap min. 50 órából állna és én sosem fáradnék el :)
Van, hogy olyan álmosnak érzem magam, hogy lefekszek a földre a Babám mellé és csak nézem, ahogy játszik. Nem játszok Vele, a lakás úszik, én meg csak fekszek. Egyszer véletlenül el is aludtam, a Kisfiam ébresztett.
Pedig nagyon nyugodt Baba, éjszaka is alszik, mégis vannak napok, amikor nem elég semmire a 24 óra. Máskor meg fel tudom venni a pörgést, amit Ő diktál :)
Abban hibáztam nagyot, hogy kb fél év évig anyóséknál laktunk, mikor lakàst vettünk és felújítottuk. Bár jóban vagyunk, de nem kellett volna.
Mostani nagy hibàm hogy egoista és türelmetlen vagyok. Bár igyekszem. Mindig ràjövök ha hibàztam ilyen téren, és igyekszem javítani. Kevesebbet netezem, vagy ha következõ alkalommal türelmesebb vagyok egy-egy szituàcióban. pl. Utàlja a gyerek ha mosogatok, én meg kiabàltam vele, hogy fejezze be a hisztit. Elõtte mindent bevetettem, megmutattam, engedtem jatszani vele, odaültettem, elmagyaràztam, figyelmen kívül hagytam, nasit adtam neki, addig próbàltam míg màssal lefoglalta magàt....de nem jött be. Most akkor csinàlom ha valaki van vele, vagy alszik, vagy ha nagyon muszàj akkor nyugodt hangon beszélek hozzà közben.
Gyk-s hibàm....tuti sok van. Mostanàban hajnalban velünk alszik, màr tàpszeres, de 11 hónapig szoptattam, ill. nem iszik még tejet. Egy szobàban alszunk még. Ja és nem megyünk minden nap levegõzni ha törik, ha szakad. Engedem ràmolni, bàr ezzel jól jàrtam, mert lassan megunja. :D
Köszi mindenkinek!:)
Igazából páran félreértették és rákattantak a "szar anya " témára. - mert a lényeg az volt hogy:te saját magad miben hibáztál/bakiztál a gyerekeddel kapcsolatban.(es nem az hogy mások miért tarthatnak rossznak) De ettől függetlenül mindegyiket jo volt olvasni.
Nálam is a türelmetlenség a jellemző- ezen változtatni szeretnék..
És volt hogy megengedtem hogy a szobájukba egyenek-azota is harcokat vivok hogy az aztalnál ülve kell megenni az ételt.
Azóta is röhögök magamon: első gyerek, elég lazán álltam hozzá (ha estére még életben lesz, akkor azt a napot sikeresnek tekintem). A 2 hónapos kötelező oltás után egy nappal hirtelen felszökött a láza 39-re, fél perc alatt. Tudtam, hogy belázasodhat, de nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan felugorhat.
Teljes pánikban tárcsáztam a gyerekorvost, hogy jézusom, mit csináljak most?
A doki halkan felröhögött:
- Adott már neki lázcsillapítót?
- Basszuuus, tényleg, ez eszembe se jutott!
-Akkor adja be neki és hívjon ismét, ha az sem viszi le.
Én hülye, magamtól nem jutott eszembe a legkézenfekvőbb megoldás.
Hát én elég sokat bénáztam az elején, mert nem volt senki aki megmutasson dolgokat
-a legelején két napig fordítva adtam rá a pelust
-mivel nem volt aki megtanítson, mindent netről kerestem ki, és össze vissza kapkodtam a sok ellentétes információ miatt
-sikerült majdnem megfullasztanom a gyereket, mert ahogy fürdetésnél megfordítottam, beleért a kis arca a
vízbe, de nem mertem magasabbra tartani le ne ejtsem.
-nem sikerült eltalálnom a megfelelő öltözetet számára, vagy túl vagy alul öltöztettem
Szerencsére pár nap alatt belejöttem, de tényleg csodával határos hogy szegény manó kibírta a bénázásaimat.
A legeslegnagyobb hiba az első gyereknél az volt, hogy hallgattam néhány gyerekorvosra, védőnőre, akik szigorúan ragaszkodtak a könyvben leírtakhoz, napi fél liter tápszert MINDENKÉPP meg kell igyon a gyerek, ennyit, meg annyit, ezt meg azt KELL ennie, muszáj, mert nem fog fejlődni. Én a hülye laikus meg erőltettem. Ezt nagyon bánom, itt van 7 évesen, alig eszik meg valamit.
Amiket a többiek írtak, türelmetlenség, tv, együttalvás, majd ez utóbbit megvonva 5 éves korig esti cumizás... Meg nem vagyok egy mártír típusú anya, az az igazság.
Köszi! Ilyesmikre gondoltam! Megnyugtató hogy másoknál is előfordulnak "bakik"
:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!