Kinek-miért fontos a (saját vagy akár örökbe fogadott) gyerek?
Szinte mindenki saját (ha nem lehet saját, akkor örökbe fogadott) gyereket akar.
Szinte mindenki akar gyereket!
-Vannak aki azért, hogy:,,a családnevét tovább vigye, hogy a neve fennmaradjon, a gyerekében tovább éljen, folytonos legyen a család..."
-Vannak akinek játéknak kell, olyan kis aranyos, jó vele játszani...
-Vannak ,,magukat elnyomottnak, érzők, akik legszívesebben mindenkit jól pofán vágnának, de nem mernek senkihez sem szólni sem, de a saját gyerekükön ki tudják (merik) élni büntetlenül azt a bennük a világgal szemben felgyülemlett bosszúvágyaikat vagy szadista hajlamaikat vagy a szüleiktől elszenvedett sérelmeiket gyermekeiken megbosszuló (engem is ütött-vert az apám...) kielégülési vágyaikat..."
-Vannak, akiknek megélhetési forrás (családi pótlék és egyéb állami támogatások) miatt.
-Vannak, akiknek ,,csak úgy, mert mindenkinek van, ez világ rendje..."
-Vannak, akiknek azért, hogy ,,megmutathassák, hogy milyen jó szülők, esetleg ha anyagi helyzetük megengedi, azzal is dicsekedhetnek, hogy a gyermekükön keresztül is fitogtatják gazdagságuk (ellátják a gyereket minden jóval), sokan abban reménykednek, hogy az Ő gyerekük lesz a világon a legszebb, a legokosabb, a legműveltebb... (egy földi Isten lesz)"!
...
Nektek minek kell?
Azt meg már nagyon félve, nagyon óvatosan, nagyon zárójelben merem csak megírni, hogy vannak olyanok is, akik szerint: ,,nincs annál csodálatosabb érzés, mint amikor halva születik egy gyerek vagy születése után meghal valamikor még a felnőtté válása előtt vagy valami csoda folytán beteg lesz, sír, nyavalyog, bántják, gúnyolják, nyomorult élete lesz, szenved..."
((Ja, hogy Te egyik kedves válaszoló pont ilyen vagy! (?))
((Nekem a szívem szakad meg minden gyermekért, aki nem egészséges, nem normális, nem boldog...! -Ja, hogy ez elmebetegség nálam! (?) -Sajnálom!))
Ezt attól is meg tudod kérdezni, akinek még nincs gyereke.
Mindenki szeretné az élete során összegyüjtött tapasztalatokat és tudást átadni egy olyan kis lénynek, aki nála tovább fog élni, de mivel ők nevelik fel/vérrokonok, ezért hasonlítani fog rájuk. Mind külsőleg, mind belsőleg. Az alapján, ahogy az emberek gonsodkodnak róla, szólnak hozzá szedi össze nagyrészt a személyiségét és bontakozik ki valami egészen új, aki boldogabb lesz nálunk. Minden szülő azt szeretné, hogy a gyereke legalább olyan boldog legyen, mint ő volt.
Olyan, mint a művészet. Festesz egy képet, aztán mikor már azt hinnéd készen van, befejezi önmagát, és létrejön valami csodálatos, ami sokakat fog boldoggá tenni, de főleg a szüleit. Nyilván nem földi Isten lesz, hanem egy a hatmilliárd emberből, de általa egy kis részünk tovább élhet. Ez a motiváció minden alkotás és szaporodás mögött.
Akár pènz nélkül is. A gyerekek nem mindig cukik, a gondoskodás érzése később jön, mint a fogantatásuk, nem mindenkinek van.
A nagyon sikeres, vagy a nagyon sikertelen emberek azok, akikben ez az érzés halványabb. Ők úgy érzik nincs mit továbbörökíteni, mert az élet szívás, vagy pedig alkotnak pár felhőkarcolót, festményt, verset, cèget hírvenet és úgy érzik ezekhez képest elhanyagolható a gyerek általi továbbélés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!