Terhesség alatt megromlott párkapcsolat, volt e valaki így és hogy végződött? Bővebben lent

Nem akarlak elkeseríteni, de ha a családjával nem javul a viszonyod, és a párod nem áll ki mellettetek, akkor ennek a kapcsolatnak nem jósolok nagy jövőt.

Gondolom, most terhesen főleg elvártad volna, hogy megvédjen és kiálljon érted, és most rosszul esik, hogy nem teszi. Elvégre már nem "csak" a barátnője/felesége vagy, hanem a gyereke anyja is, és a szíved alatt hordod a leendő gyermekét. Normális férfi ilyen esetben valóban melletted, mellettetek áll ki, és nem a rokonok mellett. Elvégre ti hárman lesztek innentől egy család.

Illetve így persze nem, ha nem képes magát odatenni értetek.

Az sem biztos, hogy a kicsit el fogják fogadni, de ha veled még mindig nem békéltek meg, akkor ez csak rosszabb lesz sajnos.

Próbálj meg tudatosan nyitni feléjük, végül is a babád az ő unokájuk lesz.

A hormonokra nem lehet ráfogni mindent, az a helyzet. És nem, nem fog elmúlni szülés után sem, az igazi hormonális hullámvasút csak az utána jövő hetekben kezdődik igazán. Úgyhogy még most tedd rendbe a családi kapcsolatokat, mert ha rád tör a szülés utáni depresszió, akkor rá fog menni az egész kapcsolatod.

7 éve mikor a kisfiamat vártam,ugyanígy ki voltam. Apósommal örök viszályban állunk. Ez van:)

Terhességem első felében a mi viszonyunk sem volt jó a párommal,de én a hormonoknak tudtam be. Jobban idegesített apósom.

Mostmár eljutottam arra a szintre,hogy pont lesz@rom mivan apósommal. És ő is pontosan úgy lesz@rja mivan velem meg a gyerekekkel.

Lényegében,sztem a hormonoktól vagy feldúlt,de próbáld elengedni a dolgot. Mond meg a párodnak,h ne beszéljen előtted róluk és a többit meg szard le! Jelentem,kevesen vannak akik kijönnek a párjuk családjával. Mi 12 éve így működünk:)

Átérzem. Apósom aztmondta,vetessük el a fiunkat(akkor),mert egy gyerek sokba van:)

1 évig nem beszéltünk vele. Majd közölte,hogy ő eddíg is megvolt unoka nélkül és ezután is meglesz!

A költözés lenne a megoldás nálatok. Én nem bírnám elviselni h 1 köpésnyire laknak apósomék.

Nem veled van a gond, nekem majdnem elment a baba miattuk, annyira felhúztak. Jehovások voltak és folyton azt hajtogatták, hogy én ölöm meg a fiúkat, mert nem szektás feleséget szerzett magának. Mondjuk a férjem máshogy állt hozzá, mert közölte, hogy ha tetszik, ha nem ,én leszek a felesége, ha fejre állnak, akkor is :D Sajnos a nyugodt babavárás nekem nem adatott meg miattuk.

Azóta elköltöztünk 300 km-re tőlük és mikor megérezték a hiányunkat, teljesen megváltoztak. Felfogták, hogy magasról teszünk a szektájukra meg mindenre, mi a saját életünket éljük úgy, ahogy Mi tartjuk helyesnek, nem úgy, ahogy azt mások mondják. Elkezdtek nyitni felénk és egész jó kis kapcsolat alakult így ki. A távolság megszépíti a dolgokat, de soha nem fogom egyiket sem közel engedni az életünkhöz, mert vannak olyan szavak és tettek, amiket nem lehet megbocsátani.