Ki leszek rugva a bebiszitteri allasombol, nagyon el vagyok keseredve, nem lehetne ezt megoldani valahogy?

Ja és időnként mondd el neki, hogy te el se tudod képzelni, hogy munka mellett milyen nehéz lehet gyereket nevelni, te hogyan fogod majd megoldani a sajátjaiddal.

Gondolom eléggé leterhelt lehet az anyuka munka terén, így estére már kimerült és türelmetlenebb. Akár így van, akár nem, fejezd ki az elismerésed felé, mint anya felé, mert egyértelműen itt csorbult az énképe.

Persze, mert van olyan nő, aki eltűrne egy másikat a házában, ha azt hallaná, hogy a gyerekei ilyet mondanak neki. Ne kamuzzatok már.

Nem tetszik neki, hogy így hozzád nőttek a gyerekek, ez van. Neki a családjáról, az életéről, a boldogságáról van szó, neked meg csak egy munkáról. Nehogy már vele akarj kicseszni, csak mert neked ez a meló volt kényelmes... tudod, fontossági sorrend... neki egy családja van, te meg akárhol, akármilyen munkát találhatsz. Ne legyél már önző. Ha nem kedvel, akkor nem, nincs mit mondani, nincs mit megoldani. Amúgy sem lehetnél örökre a gyerekekkel, előbb-utóbb mindenképp el kellett volna szakadnod tőlük, és ha ennyire kötődnek hozzád, akkor az szinte lehetetlen. Hagyd békén őket, mielőbb nagyobb bajt csinálsz.