Gyerekeid ellátásában (vigyázás, oviba cincálás stb. ) mennyire számíthatsz a szüleidre, vagy egyéb rokonokra, barátokra a mindennapokban? (többi lent)

Gyeden vagyok 21 hónapos lányommal, hamarosan születik az öccse.

Mit jelent az, hogy szuperanya szerinted? Ha valaki segítség nélkül elboldogul (és még jól is érzi magát) az szuperanyaság? Mert akkor egész sok szuperanyát ismerek. :-)

Nincs segítségem, párom sokat dolgozik, utazik, szüleim, tesóm dolgoznak, muszáj megoldanom egyedül. De nem is olyan nehéz, belejön az ember. :-)

Nem vagyok szuperanya, de semmi segítségem.

Kénytelen vagyok egyedül megoldani a dolgokat. Azt hiszem nem kell szuper anyukának lenni ahhoz, hogy az ember ellássa a gyerekeit. Csupán akarni kell és nem siránkozni meg panaszkodni.

Ikreim vannak, nemrég múltak 1évesek. A nagyszülők már nem élnek.

Gyed-en vagyok velük és nem tanulok.

Van egy tündéri kislányom, aki bölcsis. Eddig dolgoztam, és most született egy kisfiam. Nekem és a páromnak nincs segítségünk. Nagyon nehéz így vinni a hétköznapokat és a hétvégéket is, mert sosincs pihenés. Nagyon el lehet fáradni. És lehet hogy rosszul hangzik, de irigylem azokat, akiknek van segítségük, nem is tudják, milyen jó nekik. Néha el is mosolyodom, amikor elkezdenek panaszkodni, hogy mennyire fárasztó nekik a gyereknevelés. Vajon az én helyemben mit csinálnának? :)

Sajnos nem vagyok szuperanya. Bár az lennék. Akkor talán nem fáradnék ki ilyen hamar és néha nem tartanám ilyen nehéznek a helyzetemet. Persze most sok okos azt fogja mondani, akkor minek kellett második? De én igenis azt vallom, hogy egy gyerek nem gyerek, és szerettem volna neki egy testvért. talán a két gyerek (később) jobban leköti majd egymást. Meg aztán látom, hogy kevés vagyok én a kislányomnak. Kellett egy másik gyerek.

Szia!

Nekem van segítségem! :-) Van egy 23 hónapos örökmozgóm, és sokat segítenek anyukámék, illetve a nagyszüleim, de ezt szívesen teszik, nem kell kérni, alig várják, hogy unokázzanak! De speciális a helyzet, mert családi vállalkozásunk van, a párom, anyukám egy helyen dolgozik, és mi sokszor együtt töltjük a napokat, van egy kis szobánk is, ahol pihizhetünk, játszhatunk. Hogy ilyenkor ki dolgozik, és ki a gyerekfelügyelő, megosztás kérdése! :-) Én nagyon örülök, hogy mi így vagyunk, és hogy ilyen remek családom van!

Viszont nem tudnék tanulni gyerek mellett, még szerencse, hogy előtte sikerült lediplomázom!

Kitartást Neked, ha van segítséged, fogadd el, nem szégyen! Így kevésbé leszel ideges a suli miatt, több lesz a türelmed a kicsi iránt! A lényeg, hogy mindketten kiegyensúlyozottak legyenek! Attól még lehetsz szupi anya, mert néha más vigyáz rá! :-)

Két és fél éves kisfiam van, egyedül nevelem születése óta. Most ősszel kezdtem az egyetemet, ő meg a bölcsit. Általában megoldom a dolgokat egyedül, de azért szokott segíteni a nagyi is. Most vizsgaidőszak van, így napközben van időm itthon tanulni, amíg a törpe bölcsizik, meg este, amikor már alszik. Igaz, most a lakás nem valami tipp-topp (és még finoman fogalmaztam), hogy gyakorlatilag minden szabad percben tanulok.

Amúgy ha úgy adódik, meg szoktam kérni a nagyszülőket, dédiket, vagy kisfiam keresztanyuját, hogy segítsen be, pl. ha orvoshoz kell mennem, vagy le vagyok maradva a tanulással (vagy hétfőn lesz vizsga és hétvégén kéne rá tanulni), meg hasonló dolgok. Meg hát igen, néha jó kicsit egyedül lenni akkor is, ha semmi dolgom (de olyankor is mindig találok valamit), vagy este olykor elmenni szórakozni.

Nem vagyok szuperanya, de a gyerekemnek megfelelek így is :D

Két és fél éves kisfiú 23 éves anyuja

én sme vagyok szuperanya, de a kis 3,5 hónaposom sokat eljátszik egyedül és sokat is alszik. Ma téglát raktam az udvaron, kigyomláltam az utcakapu előtt, megfőztem az ebédet és egy csomót beszélgettem a neten egy régi barátnőmmel, hamarosan vasalok és mosok. Tegnap is téglát raktam, hulladék fát vágtam, gyomláltam és feltettem a szitát az ablakokra. Holnap egyetemre megyek, illetve az emeleten takarítok, rendezek.

A babámra csak addig kell valaki vigyázzon, míg egyetemre megyek, de anyukám útba esik, így beteszem hozzá a kicsit, és pár óra múlva érte megyek. Egyetemre csak hellyel-közzel járok, nem minden nap.

A párom vajmi keveset segít, viszont kárpótlásul kaptam tőle egy mosó- és egy mosogatógépet.Sőt, a párom hivatalos papírjait is én intézem. Ma lehet, hogy palacsintát is sütök, meglátom, meddig alszik a kicsi.

Mi az, amit segítség nélkül nem tudsz megoldani? Mi mindenhova, vásárolni, ügyintézni, visszük magunkkal a kicsit, részletekben takarítok. Mindent meg tudok csinálni, pedig eklég sokat ülök a számítógép előtt. Ha jönnek a vizsgák, nem hiszem, hogy gond lesz velük, mondjuk én nem írok esszéket, csak tanulok, meg vizsgázok.

Szia! Első válaszoló vagyok. Hogy én hogyan csinálom? Igyekszem kialakítani egy működő rendszert, amit aztán könnyebb betartani, mint naponta újratervezni. Tudom, hogy koránkelő a lányom (fél 6-6 körül ébred), ha a párom itthon van (sokat utazik, napokig vagyunk egyedül) őt 7körül ébresztem. Amíg őt nem kell keltenem, összepakolászok, felöltöztetem a kicsit, kap kakaót, mindig ezzel kezdi a napot, csak később reggelizik. Mivel ilyenkor eljátszik szépen, egy gyors zuhany, felöltözés nekem is belefér. Délelőtt igyekszem elrendezni mindent, amit kell, bevásárlás, csekkbefizetés és hasonlók. Az esetek 90 százalékában gyalog, babakocsival járom a várost, mert a páromnak a munkájához kell az autó. Csak nagybevásárlásokhoz tudom megkapni. De már megszoktam, hogy így is lehet vásárolni, piacra menni, stb., bár nem tagadom, néha málhás szamárnak érzem magam, ahogy babakocsival, rengeteg szatyorral, táskával, na meg a nagy pocakommal igyekszem hazafelé. De nem siránkozok, inkább jókat nevetek magamon. Hazaérve gyorsan összedobom az ebédet, közben elmosogatok, felmosok, stb. Minden nap legalább egyszer muszáj vagyok felmosni, porszívózni, mert két cica és egy kutya is lakik velünk. Ugyan kertesben lakunk, de bejárnak, benn alszanak. Délben alszik egyet a lányom, ha szerencsém van, akkor egy órát, másfelet. Ezalatt kivasalok, megcsinálom még amit kell. Amikor felébred, eszik, aztán kimegyünk az udvarra. Kertet rendezem, közben játszunk is kicsit, aztán 4 óra felé kimegyünk a játszótérre, ott találkozunk barátnőimmel és azok gyerekeivel. 6 körül irány haza, ha apája itthon van, akkor esetleg játszanak egy félórát, addig én vacsorát főzök. Ha nincs itthon, akkor nehezebb, de megoldjuk. Bevonom a lányomat is a főzésbe, odaültetem mellém, mondókázunk, énekelünk, mesélünk, így le tudom őt is kötni. Aztán fürdés, vacsora, 8 körül kéri a cicit (még mindig szopizik naponta párszor), legkésőbb 9-re alszik is. Éjjel ha szerencsém van, csak egyszer ébred, ha nincs, akkor többször is, sajnos még mindig nem alussza át az éjszakát.

Gondolom, ha megérkezik a tesó, nehezebb lesz, hiszen az ő igényeit is be kell szorítani a napba, de alig várom, hogy itt legyen ő is!

Vannak napok, amikor már kora reggel összedobom a házimunkát, igyekszem, hogy hetente legalább két ilyen legyen, akkor van időnk mindenfélére. Kimegyünk az állatkertbe, nagyokat sétálunk, elmegyünk egymáshoz a barátnőimmel, beülünk valahová egy kávéra, fagyira, a gyerekek megszokták, ráadásul szeretnek együtt játszani. Nyáron strandra is többször kimentünk, néha apa is utánunk jött munka után, az nagyon jó volt.

Összességében nem panaszkodom, szerintem sokkal jobb dolgom van itthon, mint amikor még dolgoztam. Több mindenre van idő, szeretek a lányommal lenni, szeretek sütni-főzni, nálunk minden héten legalább egyszer van valami sütemény, nyáron befőzés, stb.

Olykor elmegyünk egyet kirándulni, ide-oda hármasban,ha tehetjük. Olyan helyre nem megyünk, ahová a kicsit nem lehet vinni, mert egyrészt tényleg nincs kire bízni, másrészt nekünk pont az a jó, hogy együtt lehetünk.

Szerintem minden felfogás és szervezés kérdése. Ha siránkozom, hogy mennyi dolgom van, attól nem lesz kevesebb, csak nekem lesz rosszabb. Igyekszem mindenhez pozitívan hozzáállni, átgondoltan szervezni a napjainkat, hogy ne csak a meló férjen bele. Összességében semmi okom panaszra. Pontosan úgy élek, ahogy megálmodtam: anya vagyok, feleség, de megmaradtak azok a dolgok is, amiket szívesen csináltam régebben. Énekes vagyok, vannak fellépéseim, még így pocakosan is. A lányom remekül elvan a próbákon, szereti nézni, ha színpadon vagyok, pici korától ezt szokta meg. Így végképp úgy érzem, nem mondtam le semmiről. Kicsit nehezebb, mint gyerek nélkül volt, de sokkal szebb!