Hogyan találjunk megoldást a kisbaba nevelésére, ha az apukájával már nem vagyunk együtt, de kell egy hely, ahol fel tudjuk nevelni közösen?

abortusz semmi képpen sem lesz. nem álomvilágban élek, tudom, hogy nehéz lesz, de mindent meg fogunk oldani, ezesetben optimista vagyok.

nem tudom miért kell szüntelen mélyebbre és mélyebbre süllyedni a rosszakaratban.

sok koncepció létezik már a babával kapcsolatban, de ahogy látom valóban olcsóbban is meg lehet oldani a gyermekvállalást és nem kell havi 100ezrekben gondolkozni, csak nem grófként kell értelmeznem az életem - persze ezt eddig sem tettem - én is nélkülöző családban nőttem fel, és semmi nyűgöm nem volt a világra nézve. pedig a sors megismétli önmagát, mivel édesanyám is 18 évesen hozott engem világra és apukám sem volt idősebb 19-nél akkor. ők is megoldották és egy pillanatig sem éheztem.

evidens hogy nehéz lesz, főleg mivel sanszos hogy magamra fogok maradni, én mégis bízok, nem én kértem a fiútól, hogy segítsen. közöltem vele a tényeket, hogy apa lesz, és ez az ő elgondolása volt, hogy mindenképpen szerepelni akar a gyerek életében mint apa és mindent megtesz, hogy annyit adjon amennyi csak tőle kitelik.

a kapcsolatunk az most egy teljesen másik téma, csak mint egy mellesleg festettem le, hogy miért nem lehetséges a kapcsolat, vagy ha végső esetben is arra szorulunk, hogy összeköltözzünk, akkor miért nem lesz nekünk ez egy leányálom. de ezesetben nem az a legfontosabb hogy kivel dugott félre és hányszor, hanem hogy megbánta és a gyerekkel kapcsolatban viszont igyekszik, annyira ahogy én is tudok. ettől függetlenül csettintésre még senki sem tudott már elhalt érzelmeket feltámasztani és súlyos sérelmek után maradéktalanul megbocsátani.

bocsánat ha párakat felháborítottam, úgy tudtam ide az emberek segítségért és tanácsokért jönnek nem szidalomért nyújtanak be kérelmet. azért köszönöm a válaszokat és a segítséget. megpróbálom egy másik úton megközelíteni a tényeket