Mit csináljak? Már nem bírom sokáig.

Ne haragudj, hogy erre gondolok, de nem lehet, hogy van valaki más is a képbe?

Oké hogy sokat dolgozik, de azért a figyelmesség nem szokott elmúlni a sok munka miatt.

Ha tuti nincs, akkor dobd fel te a kapcsolatot. Pl a picit bízd rá a nagyszülőkre és menjetek kettesben valahová. Hátha visszazökken a közös életbe.

szia! Nézd, én is hasonló cipőben járok. A férjem alig van itthon, de imád mindkettőnket. Nem szólok neki, nem vetem a szemére, hiszen - ahogyan te is mondtad - értünk csinálja. Az elején, ha elkezdtem panaszkodni, azt mondta, szívesen cserélne velem. Nagyon szereti a munkáját, ráadásul saját vállalkozása van, ami bizony csak akkor megy, ha viszi. Úgy érzem, nem panaszkodhatok, nem állhatok elé azzal, hogy fodrászhoz, kozmetikushoz akarok menni. Egyrészt nincs miből - ami pénz nem a kicsire megy, azt a cégre költi, másrészt nem akarok éppen én hisztizni, amikor egész nap itthon ülök, és meresztem a seggem, enni adok a picinek és megcsinálom a napi dolgokat, babázok egész nap, de valljuk be, ez messze sem olyan, mint amikor én is dolgoztam. Soha ilyen jó dolgom nem lesz. Fodrászhoz is azért készülök már egy ideje, mert hullik a hajam és amúgy is közeledik a keresztelő, kozmetikusnál életemben egyszer voltam, mindent meg tudok magamnak csinálni itthon. Azt hiszem, mostanában én sem kapok puszit reggel, igaz, ez eddig fel sem tűnt, csak most, hogy írtad. Egyedül vagyok. Nálunk azért jobb a helyzet, mint nálatok, mert járunk együtt mindenfelé. Mivel a picink későn fürdik, fél 10 - 10 óra felé, így van alkalmunk fürcsi előtt elmenni bevásárolni együtt, vagy csak sétálunk itt a környéken keveset, és a késői fürdetésre már Apa is hazaér, akkor is, ha sokáig dolgozik. Sőt, még így is én segítek a páromnak, szoktam számlázni helyette, tologatom az aktáit.

Nem szólok egy szót sem, hiszen - ahogyan már írtam is - soha ennél jobb dolgom nem lesz.

Amúgy járok egyetemre, addig a fiú anyuéknál van, ez az egyetlen hely, ahová nem viszem magammal. Különben hurcolom, mint Gyurka az ajtót, a világ kincséért sem adnám ki a kezem közül:) Ne érezd magad egyedül, hiszen nem vagy egyedül, kettesben vagy a babáddal. Sokmindent meghallgatnak ezek a picik, én is neki szoktam elmondani azt, amit az apjának kéne. 3 hónapos.

Különben meg nem hiszem, hogy este, ha levetkőzöl előtte, csak úgy, minden bejelentés nélkül, azt fogja mondani, hogy öltözz fel! :) Tessék kezdeményezni. Nekem is azt kell, mert a múltkor megszóltam a drágát, hogy vártam, hogy na, rámmászhatna, aztán alvás lett belőle, erre azt válaszolta, hogy mostanában nem lehet tudni, hogy mikor szabad hozzám közeledni. Ebben igaza volt, előbb fel voltam fázva, utána menstruáltam. Mondtam, hogy akkor, ha szabad, kirakom a piros lámpát az ablakba:)

(A)

Basszus, hát mond meg neki, hogy már lefogytad azt az 1 kilót! Nem hiszem, hogy annyira látszik rajtad. Nem csak azért tudja, hogy van rajtad, mert szoktad mondogatni? Ha nincs valakije akkor rendbe fog ő jönni, talán átmeneti képzavar nála. A páromnál is volt. Annyira elszoktunk a terhesség alatt a szextől (nem volt szabad), hogy nagyon nehezen tudtunk visszazökkenni. Próbáld meg zsarolni:) Mi úgy szoktuk, hogy a párom megkérdezi, hogy sütök-e neki pizzát (imádja, ahogy csinálom), én meg azt szoktam neki mondani, hogy én sütök, de akkor a desszertről neki kell gondoskodni. Aztán én eléállok a pizzával, ő meg a kedvemben jár utána :) Valamelyik nap 2 adag főtt tea volt az ára.

(A)

Én pont ez miatt fogtam a három gyereket s otthagytam a kedves férjemet!

Most boldog házasságban élek, a 2. férjemmel s a három nagy, valamint a közös gyermekünkkel.

A férjem mindenhová jön velünk, talán 2-szer voltam egyedül sétálni.

Otthon, közös vállalkozásban dolgozunk, hogy velünk lehessen!