Ismertek anyukát, aki azért nem akar több gyereket, mert tudja, hogy idegileg nem bírna többel?

Igen, en :) Nekunk ikreink vannak, egy fiu es egy kislany. Soha nem akartam kettonel tobb gyereket, ugyhogy itt meg is alltam. Ez csak Rad tartozik, es a Te dontesed, h mennyit tudsz vallalni. a gyerekvallallas tenyleg egy egesz eletet kivan es odafigyelest, foleg, ha tenyleg minosegi "munkat" szeretnel es normalis felnottet nevelni a gyerekeidbol. Vannak olyan nok, akiknek az gyerekvallalas az eletcelja, ugy erzik jol magukat, ha minel tobb gyerek van es ertuk elnek. Meg tudom oket is erteni, de nem ertek egyet veluk. Mindenki mas. Szeretem a gyerekeimet, szamomra tenyleg ok az eletem ertelmei, de nem vallalnek tobbet, m egyszeruen nem birnam.

4es : bármilyen meglepő, az összes gyermekem tervezett. Elhiszem, hogy belőled csak ennyire futotta, de lehet magad fejleszteni, hogy ne egy amőba szintjén létezz.

Szia, nekem egy kisfiam van, 3,5 éves. Nagyjából egy évvel ezelőttig bizton állítottam, hogy nekem nem lesz másik gyerekem. Még a terhesség elején felmerült Down-kór gyanú, vesetágulat, egyéb problémák, ugyan hamarabb született 35+6 hétre császárral, de egészséges, okos, rosszcsont gyerek. Viszont bölcsiben kezdődött a horror, állandóan beteg volt, tüdőgyulladás, hányós-hasmenős, a végére egy kiszáradásos szalmonella, amivel kórházban voltunk, többet éjszakáztam vele tavaly, mint babakorában. Aztán, ahogy kezdtek normalizálódni a dolgok, már sokkal kevesebbet beteg, átaludja az éjszakát, éppen most a két sógornőm is babát vár, hát szóval, rendesen elkezdett motoszkálni bennem a második gyermek gondolata. Férjemmel mindketten változó az álláspontunk, most végre megint van egy kis időnk egymásra is a munka, gyerek mellett, kezdjünk-e mindent elölről? 100%-ban még nem érzem, hogy vágjunk bele, de ezidáig úgy gondoltam, hogy egy gyerek és kész. Viszont egyet tudok, három gyereket soha, de soha az életben nem vállalnék - kivéve persze, ha sors ikrekkel "tréfál" meg. Annyi gyerekre nincs meg az idegi, fizikai, érzelmi kapacitásom.

Ha tehetnéd,saját magad kötnéd el. Ebből nem az jön le,hogy hu de tervezettek voltak. De mindegy is,ettől még lehet szépen nevelni őket,csak tény,ami tény,a doki három után elkötne,meg védekezni is lehetne a saját magad elkötése helyett,hisz a védekezést is megteheted.

Én is ilyen vagyok, de én már egynél megállok. Férjem szeretne még egyet, de már mondtam neki hogy sztornó :) nagyon aktív fiam van, ez épp elég nekem. Nem ül meg a popóján. De ezek nem is számítanának, azonban úgy érzem magát a terhességet nem szeretném újra végigcsinálni. Megint 9 hónap aggódást nem akarok. Állandóan izgultam hogy minden rendben van e, mozog e eleget. Nem imádtam terhesnek lenni. Másrészt pedig nem tudom meg tudnám e osztani magam és szeretni ugyanúgy kettőt..

Én is beállok a sorba.Ha a terhességről,szülésről van szó,fizikailag képes lennék még arra,hogy bővüljön a családunk akár 5-6 tagúra,szerettük volna.A jelenlegi állapotom viszont nem engedi,sajnos depressziós lettem,pánikrohamokkal,nagyfokú szorongással.Gyógyszert szedek,de még messze a gyógyulás.Szóval tisztában vagyok vele,hogy nem bírnám,ez van,kicsit elszomorít,de egyelőre örülök a két szép fiacskámnak.