Ha láttok\ismertek elrettentő példákat anyák közt, akár csak egy tulajdonságot is, ezt hogyan kezelitek? Hogy próbáljátok felhasználni, hogy jobb anyák legyetek?

Igazából egyik sem elrettentő, de felhasználom a saját javamra mások bakijait.

Pl:

-Tesóm cukros teáztatta a lányát, aki most nem iszik vizet. Én vízzel kezdtem. Szépen kivártam, és megszerette.(Tudom-tudom. Adtam volna mást ha csak nem iszik...)

-Unokatesók full kiskirályok, kívülállóként látom, hogy milyen ördögi körben vannak a szülők, én az elejétől figyelek erre.

-Plóbálom nem tévéztetni a fiamat, bármilyen kényelmes is lenne néha.(Ez is az unokatesók szokása)

-De itt vagyok én, aki elég hírtelen haragú. Tudom jól(bár, a fiam születése óta sokkal türelmesebb vagyok), de ismerem annyira magamat, hogyha érzem, hogy megy fel a pumpa bennem, leállítom magamat. A figyelemelterelés a szülőknél is hasznos lehet. :)

Szerintem a rossz példa csak annak segít, aki nyitott. Aki 'csámcsogós', az úgysem lát tovább a saját tökéletességénél.

Eleve csak akkor látja az ember hogy mások "elrettentőek"ha eleve tudja mi a helyes.

Nekem pl nem kell kocka gyereket látnom ahhoz hogy tudjam hogy helytelen a tv zés.olvasom a netről hogy a gyerek agya mozgással fejlődik és a tv passziv tevékenység ráadásul képzeletgyilkos is.

Amit másoktol tanultam eddig hogy nem lehet a gyerekkel ugy viselkedni mint otthon mert mindenki félreérti.

Pl csupa csipa volt a gyerek szeme uton vettem észre és vittem épp gyerekprogramra. Míg megtöröltem, oltári nyavíkolásban tört ki és még meg is álltak megbámulni a járokelők ugyan mit csinálok a gyerekkel..

Szerintem csamcsogni azok szoktak, akiknek vagy nincs gyerekuk, de elmeletben baromi okosnak hiszik magukat, vagy azok az anyukak, akik teljesen korlatoltak es tenyleg nem latnak tovabb a sajat orruknal.

Nekem ikreim vannak es mar csak azert sem szolok le masokat, m neha en is kenytelen vagyok ugymond a konnyebb utat valasztani. Persze, elmeletben tokeletes teoriak vannak minden elethelyzetre, de azert ezeknek a gyakorlati megvalositasa nem am olyan egyszeru, mint az gondoljak. Jo, en is igyekszem arra torekedni, h ne essek semmilyen hibaba meg akkor is, ha sokszor az a nehezebb.

- En is pl kezdetektol fogva a vizhez szoktattam oket es azt is isszak. ritkan kapnak gyumolcslevet (az is 100%-os), de legtobbszor azt is kis vizzel higitom. cukros teat, meg egyeb edes italokat nem isznak egyaltalan.

- Az edessegre sem szoktak ra eddig, bar neha kenytelen vagyok lekenyerezni oket pl figyelemeltereles miatt. Mar 2 evesek, ugyh kb masfel eves korukig tudtuk a csokit kizarni az etlapjukrol. De igyekszunk mertekkel adni nekik. Hal`istennek nem is annyira edesszajuak. Ha szepen megeszik a foetelt, akkor desszertkent tobbnyire hazi sutesut kapnak, vagy natur joghurtot gyumolccsel.

- Sajnos nalunk a tv tobbszor megy, mint szeretnem. sokat vagyok veluk egyedul, igy ha vmi teendom van, akkor muszaj bekapcsolnom nekik a tv-t, m jonnek utanam, h jatsszam veluk. Az mondjuk jo, h csak 1-2 mese koti le oket, azokat megnezik, utana eljatszanak egymassal.

- Az nalam elrettento pelda volt, amikor egyszer egy anyukat orditani lattam a kb 2 eves gyerekevel es megfogadtam, h en soha nem teszek ilyet. Bar neha tenyleg fogytan van a turelmem, de akkor sem orditok veluk.

- Vannak meg aprobb dolgok, amikre igyekszem raszoktatni oket, mint pl, ha esznek, akkor le kell ulni, vagy fogmosas naponta 2-szer (bar egyelore meg csak megeszik a fogkremet, de legalabb maga a szokas megmarad). Vagy pl mar tudjak, h mikor piszkos a kezuk es szolnak, h tisztitsam meg. Alapveto dolgoknak tunnek, de sok mas csaladban lattam, h nem figyelnek ezekre az apro dolgokra...

Igy hirtelen ennyi jutott eszembe :)

Tehát szerintem nem negatív példákbol tanul az ember hanem ha olvas és tájékozódik és csak azután látja hogy negatív valami.

Lásd az "írástudatlanok"kóláztatják a kicsi gyereket.hol negativ példa ez nekik..mer` hát ők se szeretik a vizet alapon...

nem a gyerekkel kapcsolatos dolgokat sorolnék neked, mert azokat már írtak a többiek tök jókat, hanem az én saját anyaképemmel kapcsolatosakat. hogy én miként látom magam, milyen anya, milyen ember akarok lenni. mások hibáiból tanulva:

-nem kritizálom a többi anyuka nevelési módszereit (pl. nem forgatom a szememet egy üvöltő gyerekre az utcán)

-elfogadom azt, hogy vannak férjek, akik nem olyan aktív apák, mint az én férjem vagy apám, és az is lehet mindkét élnek elfogadható családmodell

-sosem okoskodom bele az enyémnél fiatalabb gyerekes anyukák dolgaiba olyan módon, hogy jaj, hát még csak most lesz a neheze, vagy te nem tudhatod, majd csak ha lesz gyereked

-megyek mindig ki, sétálok a gyerekkel napi többször a babával, mert nem szabad itthon begubózni, csak mert az ember élete már nem pörög 600-on

-nem hibáztatom magam és nem kérdőjelezem meg az anyaságom, ha hibázom

-megtanultam elkenni a dolgokat. a mi gyerekünk nyugodt, jó, én jól érzem magam itthon, de ezt így sosem mondom senkinek. ha ezt mondtam, csúnyán néztek és nem valahogy megakadt a beszélgetés. inkább azt mondom: hát igen, néha nehéz, de jól vesszük az akadályokat (valójában nem érzem nehéznek, tényleg életem legjobb időszaka ez)

Nekem egy elrettentő példám van,de az még tinikoromból.Barátnőm anyukája annyira nem tudta feldolgozni azt,hogy szétment a párjával és ott marad a gyerekekkel,hogy rajtuk töltötte ki a dühét.Volt olyan,hogy a semmiért verte meg őket,kiabált velük,tehát érzelmileg terrorban nőttek fel,ezenkívül pedig minden áron pasit akart magának fogni,így sokszor volt olyan,hogy a barátnőmet(akkor még általánosba jártunk)egyedül hagyta éjjel otthon,hogy szórakozni mehessen,aztán később pasikat is vitt haza és a másik szobában lévő lányának egyértelmű volt,hogy mit csinálnak....

Ennek az lett az eredménye,hogy a barátnőm idegroncs lett,mire felnőtt és antidepresszánsokat szed,a tesója meg kiment külföldre és vissza se akar jönni,nem kíváncsi az anyjára.

Ilyen soha nem akarok lenni,viszont ennél "enyhébb" dolgokkal én nem foglalkozok.Mindenki azt csinál amit akar.

Ha valaki nekem szól be valami olyat,akkor megvédem magam,vagy ha a gyerekek között van valami olyan konfliktus,amit nem tudnak megoldani tanári/ovónői segítséggel sem,akkor szólok a szülőnek,hogy beszélgessen el a gyerekével,de egyébként nem szoktam semmin fennakadni/senkinek beszólni/megjegyzést tenni a nevelési módszerére.