Kaptatok már olyan megjegyzést hogy jobb lett volna elvetetni a gyereket? Gondoltatok már ilyesmire mondjuk ha több gyereket láttok?

Sajnálom, hogy ilyen támadások érnek, de hidd el, jobb, hogy megtartottátok a babát. Három gyerek háromszor annyi boldogsággal jár, hosszútávon is jó lesz mindegyikőtöknek, de szerintem ezt nem neked kell bizonygatnom. :)

Én mindig felnéztem azokra a családanyákra, akik három vagy több babát "bevállaltak", de szerintem csodálatos dolog nagy családban élni. (Mi is hárman voltunk testvérek, bár az öcséim ikrek, az én szüleim is csak kettőt terveztek.)

Amúgy meg... Tudom, nem az anyagi oldalát kell nézni, de 3 gyerek után több szabadság jár, ingyen menza, ingyen tankönyv, stb. Szóval nem is értem azokat, akik szerint sokba kerül 3 gyerek... Ahol kettőnek jut enni, ott háromnak is, ezt a sógornődnek is tudnia kellene.

Kaptam már hasonló kritikát. Mondjuk nem azt, hogy miért nem vetettem el, hanem hogy miért vállaltunk 5 gyereket. Érdekes módon olyantól, aki nem ismer személyesen, hanem itt a gyk-n.

Viszont mással kapcsolatban bizony gondoltam már ilyenre, bármennyire is megbotránkozol rajta. Persze ott mások voltak a körülmények, mint nálad.

8 éve foglalkozom civilként gyermekvédelemmel, családok segítésével.

Én nem értem, miért tartják meg a 6, sőt a 11. gyereket is, amikor a meglevőknek sincs mit enni időnként, és többször áll a házuk előtt a rendőrautó, mint bárhol máshol.

És nem értem azt a 18 éves lányt sem, hogy miért nem vetette el az újabb babát, amikor a meglevő is csak úgy lehet náluk, hogy a gyámügy felügyelete alatt állnak, és 2 gyereknek nincs sem hely, sem elég pénz, ráadásul ezzel megrizikózzák, hogy a nagyobb is állami gondozásba kerül.

Tudnék néhány példát, amikor azt éreztem, hogy nem kellett volna, és sajnos az idő és a későbbi történések is engem igazoltak.

Nálatok azért más a helyzet, a sógornőd elég gáz.

Szia! Nem is tudom, hol kezdjem. Szerintem senkinek semmi köze hozzá, hogy hány gyermeket vállaltok. Emellett erősen ki kell tartanod és büszkén, emelt fővel sétálnod a három picivel Megszólnak? Vagy csak egyszerűen irigykednek? Szerintem nehéz eldönteni, melyikről is van szó. Mert ugyebár 3 picit szépen nevelgetni, esetleg nem idegbeteg módjára rohangálni velük igenis szép teljesítmény!!!! Van aki egy gyerekkel sem bír, hát még kettővel, ha meg még több lenne mehetne a zártosztályra. Sokszor gondoltam rá, hogy a többgyerekeseket csak azért szólják meg, mert érzik, ők nem lennének képesek erre a feladatra. És milyen az ember? Hát ilyen... Elárulom Neked, hogy Nálunk van egy 17 éves nagylány, ő az első házasságomból született. A Férjemmel pedig most várjuk a negyedik picinket. A kisfiúnk 5 éves, a nagyobbik kislányunk 3 a pici 1 a pocakomban pedig egy 18 hetes baba lakik. Soha nem volt kérdés, akarjuk-e Őket. Szeretjük Egymást és imádjuk a gyerekeket. Hozzád hasonlóan én is maximalista vagyok. Talán sokszor lehetnék jobb is, kevésbé fáradt stb. De tudod mit? Ez így jó. Nem bánom, ha délben fél órát kérek a kislányaimtól és melléjük bújok aludni... Pedig sok dolgom lenne, de fél órát ráérek. Szeretünk büszkén sétálni Velük és elmondhatom, hogy nekünk olyan gyerkőceink vannak, akik nem rohangálnak össze-vissza, tudják, hogy ez így nem menne, hiszen nem tudok szétszakadni. Nekünk segítenünk kell egymást, nekik segíteniük, tanítaniuk kell egymást. És ez a családi összetartás igenis sokak szemében irigykedésre ad okot..... És még kiegészíteném mindezt azzal, hogy semmilyen segítségünk nincs! Kivéve a nagylányunkat, Ő egy igazi kincs, egy szintén tüneményes majdnem felnőtt nő, akinek azonban most a tanulás az első, egyetemre készül. Az én szüleim még a picik születése előtt meghaltak, anyósomékra meg nem számíthatunk. Az Ő unokázásuk azt jelenti, hogy 2 hetente 1 órára megjelennek.:-((( de ne is jöjjenek. És most figyelj. Anyósom ( azaz a picik nagymamája ) a 3. picink érkezése előtt megkérdezte, hogy akartátok vagy csak úgy véletlen lett? Hát ennyire ismer Minket. Persze ne feledjük: Mindenki magából indul ki!!!!

A mostani kisbabánknál már az sem érdekli, hogy mikor fog megszületni... Az pedig, hogy megkérdezze hogy vagyok....De nem is kell. Ilyen ember segítsége nem is kell. Tényleg elég ha kéthetente látjuk.

És még egy fontos dolog. Mi sem vagyunk milliomosok, egyik hónapról a másikra osztjuk be a pénzünket. Semmilyen segélyt nem kérünk, egyszerűen igyekszünk megélni. Emellett én most fejezem be a jogi egyetemet és a 4. közös babánk születése után majd szeretnék visszamenni dolgozni. Azaz nem élősködünk az állam nyakán! Mert ugye ezt is sokan odavágják a több gyermeket vállalóknak!!!!

Ugyanmár ne szégyelld magad és nagyívben tegyél a megjegyzésekre.

Hozzáteszem valakinek már én is majdnem mondtam, de ők úgy vállalták szánt szándékkal a 3-dikat, hogy eleve saját magukra nem tudtak főzni és mindig valamelyik családtag segítségéből éltek. Azóta is rendszeresen panaszkodik.

Szívem szerint valamelyik panaszánál mondanám, de rokonom, ki akar ilyen vitát. Ő életük, csak nem értem miért nem kellemetlen folyton sírni és kölcsönkérni, mások ételét enni, holott mindenki tudja ők ebbe vállalták a 3-dikat.

Az a helyzet, hogy ilyen is van.

Meg olyan is van, hogy az irigység beszél belőlük. Hisz pl. ők nem merték vállalni.

Legnagyobb boldogság a 3 gyerek én azt mondom, de nem olyan helyzetben, ahol más eteti a családot és nem én.

Kitartást neked és ne törődj a h@lyékkel!

Ó de még mennyire. A saját anyósom szabályos hiszti rohamot kapott mikor megtudta az örömhírt. Pedig hidd el, soha nem kértük semmiben a segítségét, hasonló okokból, mint amit előttem írtak. Az emberek az utcán is folyamatosan megjegyzésekkel traktálnak (pl. még szaporodtak?)Sokszor nagyon bántónak érzem ezt az egészet. Van, hogy visszaválaszolok csípősen, mert gyenge vagyok, de sokszor inkább poénra igyekszem venni, mert tapasztalatom szerint ez jobban célba talál. Amúgy nekem egy 4, egy majdnem 3 éves és egy 1 éves gyerekem van. A két nagy tervezett volt, a kicsinél egyetlen egyszer voltunk felelőtlenek. De nem lettem volna képes elvetetni. Nem bántam meg. Az életünk így kerek, enni ugyan annyi jut mindenkinek, ruhájuk és gyönyörű gyerekkoruk is van. Imádom nézni, ahogy egymással vannak, ahogy képesek egy szál ropit is három felé osztani, pedig senki sem kéri erre őket. Egyszerűen ők így gondolják. Szeretik egymást és ez nagyon jó. Én pedig nagyon büszke vagyok rájuk.

Amúgy a maximalizmusommal semmit sem érek, kénytelen vagyok csak magamat marcangolni vele. Tény a nagy család több melóval jár, több lemondással de sokkal több szeretettel is. És nekem ez a boldogság.