Ha láttok\ismertek elrettentő példákat anyák közt, akár csak egy tulajdonságot is, ezt hogyan kezelitek? Hogy próbáljátok felhasználni, hogy jobb anyák legyetek?

bocs nem olvasok vissza. sógornőm az elrettentő példa (emberileg egyébként semmi bajom vele) de a nevelési elveivel abszolút nem értek egyet, és nagyon rosszul is csinálja, legalább is a gyerekei viselkedésükben jelenleg ezt mutatják (4 és 5,5 évesek) nem azért mondom ezt mert dackorszakban vannak esetleg még, nem a hisztiről beszélek, hanem hogy a sógornőm az összes létező dolgot elcseszi velük kapcsolatban amit el lehet cseszni. a saját anyukája, apukája, a férjem is ezt gondolja egyébként, nem csak én vagyok ennyire kritikus, de mi kívülről ezt jobban látjuk, ő kicsit beledilizett ebbe az anyaságba...

na ha én valamiben bizonytalan vagyok, sok esetben arra gondolok ő hogy csinálta az adott dolgot és én tök máshogy csinálom és így lesz jó a végeredmény. nem vicc, tényleg így van.

Én egyetlen dologra figyelek nagyon, mert sokaktól láttam az ellenkezőjét:

Az eleje óta engedem a férjemet nyugodtan babázni, nem javítom ki, ha én máshogy csinálok valamit, nem kritizálom. Nem gondolom, hogy csak én tudom ellátni a kisfiunkat. Az akarom, hogy neki is pozitív élmény legyen az egész!!

Sajnos sok anyukát láttam már kikapni a kisbabát/gyereket az apuka kezéből, ami szerintem a babának is rossz üzenet, és az apuka számára is bátortalanító. Az elején megfogadtam, hogy én nem csinálok ilyet - és abszolút bevált :)