Ti miért alszotok együtt, vagy miért nem alszotok együtt a babátokkal?

[link]

Ez a legfrissebb kutatás, e szerint csökkenti. De mivel a bölcsőhalál oka nem ismert, így a megelőzéséről is főleg találgatások vannak.

Az, hogy apuka/anyuka ráfekszik a gyerekre, az nem bölcsőhalál. Az baleset, ami a biztonságos együttalvás szabályait betartva megelőzhető.

Mi este letesszük a saját ágyába, aztán a hajnali ébredéskor közénk veszem. Így megvan a privát szféránk este, de kiélvezzük az együtt szuszogást is :-)

Baba koromban saját ágyam volt, aztán kb. 9 éves koromig anyáék között aludtam.

De ennek nagyrészt anyáék és a tesóm volt az oka, mert nagyon rossz lelki körülmények között nőttem fel.

Folyton ijesztgettek, megaláztak, minden az én hibám volt, apám alkoholista volt, nővérem már kamaszodott és ezért utált engem, hogy minek nyaggatom, szándékosan átvertek csípős cukorkával stb.

Egyszerűen nem tudott bennem kialakulni az ősbizalom a saját szüleim iránt és a világgal szemben sem.

Ezért folyton féltem, ami elől kihez menekülne egy gyerek? Naná, hogy a szüleihez. Az én esetemben, csak a sors furcsa iróniája, hogy pont ők okozták ezt a félelmet. Szóval sosem tudtam igazán nyugodt lenni és még így is egyedül éreztem magam.

9 éves korom után a nővéremmel kezdtem aludni egy kinyitható kanapén, addigra már nagyjából túl volt a kamaszkorán, és már jól kijöttünk.

Ezt csak azért írtam le, mert sokan írták, hogy az elejétől azért altatják külön ágyban, hogy később ne kelljen leszoktatni. Hát van ellenpélda is.

De amúgy én is külön szeretném majd altatni a gyerekem a kezdetektől. Én félnék, hogy ráfekszem álmomban és azért mert kényelmesebb lesz mindenkinek.

Párom is így gondolja, a család többi részének semmi köze hozzá.

Mi nem aludtunk együtt a gyerekekkel.

Egyrészt szerintünk az a természetes, ha a gyerek a gyerekszobában alszik, a szülök (akik ugye férj és feleség, férfi és nő is...) a hálószobában.

Másrészt pedig kényelmi okai is voltak, minél kevesebben zavarjuk egymást egy szobában annál jobb, pl. horkolással, forgolódással.

Szüleink sem aludtak velük.

Nem alszunk együtt, csak "kivételes alkamakkor"! Ilyen a betegség, fogzás pl. Mindkét gyereknél használtunk légzésfigyelőt, a kórházban hazajövetel előtt megkértük a gyerekorvost,hogy mutassa meg legalább gyorstalpalón az újraélesztést. Sokkal nyugodtabb volna,ha a kiságyban aludt, mintha köztünk.

Most pl. fogzik a Kicsi, 3-szor sírt fel éjjel, az utolsónál nem is akarta abbahagyni, így közénk vettük. A Nagy is,ha beteg, láza van, akkor velünk alszik, de alapból mindenki a saját ágyában.

A férjemmel igazán akkor tudunk "élni", ha elalszanak. Ilyenkor csinálunk mindent. Ebben benne van a beszélgetés, szex, filmnézés, vagy akár munka a laptopon. Nekünk ez az énidő! Ez kell! Százszor inkább átjárok a gyerekszobába,ha kell, minthogy este 9-től már suttogva, sötétben kelljen mocorogni.

25, 26-al maximálisan egyetértek.

Gyerek a gyerekszobában, szülők a hálószobában, mert így egészséges, így kényelmes, szerintünk.