Szoktatok a babátokkal együtt sírni? Amikor keservesen sír vagy nem lehet megnyugtatni?

Szerintem meg nincs joga rádszólni. Ezt különben sem tudja szabályozni az ember, nem azért sírtál mert úgy döntöttél, hogy na most akkor sírni fogsz.

Szerintem te nagyon jó anyuka lehetsz, aki nagyon szereti a kisbabáját. Lehetetlenség minden helyzetben tökéletesen viselkedni.

Ne sírj előtte, mert megrémíted vele. Ő még pici, a világ történéseit elsősorban rajtad keresztül érzékeli, Te vagy a biztos pont az életében, így muszáj erősnek lenned, és nem pityeregni minden apró-cseprő dolgon. Mondom ezt úgy, hogy az első időkben én is sírtam volna legszívesebben minden egyes oltásnál, a hasfájós időszakban, amikor beteg volt. De tudtam, hogy nem szabad, így visszafogtam magam.

Kicsit hasonló ez ahhoz, amit most élünk át a lányommal. Nemrég múlt 1 éves, állandóan csetlik-botlik, hatalmasakat tud vágódni. Amikor elesik, az az első, hogy rámnéz. Volt már, hogy rémülten odaszaladtam hozzá és felkaptam (holott csak a térdére esett), nagy, hüppögős sírás lett belőle. Később már próbáltam viccesen reagálni, mint "Jaj, a manóba, hát leültél pihenni?" "Szegény padló, simogassuk meg" és társai, ilyenkor csak leporolja a kezét és szalad tovább, néha még nevet is velem ezeken a hülyeségeken amiket mondok neki.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a te jelzéseid a legfontosabbak neki, figyelj erre a későbbiekben is!