Mit tennétek a helyemben? A párom szerint menjek vissza dolgozni és adjam bölcsibe a 16 hónapos kisfiamat.
Az a gond, hogy albérletben lakunk és nem tudunk megélni a bevételeinkből.
Ő 80 e ft-ot keres, én mindennel együtt: 108 e ft-ot kapok.
Azt mondja, hogy nem tud mit csinálni, nem tud több pénzt hazahozni, nem fog olyan munkahelyen dolgozni, ami fizikai munka, máshova pedig szerinte nem veszik fel.
Felsőfokú végzettségű, 5. éves egyetemista, de nem kell már órákra bejárnia, tanulnia vizsgaidőszakban kell.
32 éves.
Szerintetek én menjek vissza dolgozni, hogy ne haljunk éhen vagy mit csináljak?
Azt hittem, hogy felelősségteljesebb, mert tudja, hogy van egy babánk.
Tudja, hogy én nagyon szeretnék a gyermekünkkel itthon lenni, mert ezek pótolhatatlan évek a számomra.
Ő nap, mint nap hajtogatja a bölcsit.
A munkahelyem oda-vissza utazása 3 óra, ha csak fél állásba mennék vissza, akkor nem kapnék ennyi pénzt sem, mint most, ha teljes állásban, akkor 7kor indulhatnék és este 7-re érnék haza. És cca. 30 e ft-al kapnék többet, mint most.
Mi a véleményetek?????
"nem fog olyan helyen dolgozni ami fizikai munka"...
jah,hogy büdös dolgozni?
30 ezerrel kapnál többet? ő azt pár délután/hétvégén összeszedné maszekolással...nomális apa nem kérné hogy a kicsit bölcsibe ha ő is megtudja oldani azt a 30ezret...
Elcsalt anyutól albérletbe, ígérte, hogy mindent megtesz értünk, csak jöjjünk. Erre most 5 hónappal később ezt kapom, hogy menjek én dolgozni.
Azt mondta, hogy "ígértem? igen? a kormány is sokmindent ígért, és akkor mi van?"
Anyuhoz sem akarnék visszamenni lakni-anyu nem szereti a gyermekeket, "öreg már a nagymamasághoz".
Oké, hogy szakítsak a párommal, de hogyan tovább?????
Egyedül a fiammal az albérlet ugye kizárt.
Visszamenni anyuhoz nem akarok. Ilyenkor ti mit tennétek????
Megalkudtok, hogy éheztek? És semmit sem tudtok venni, fejlődésről nem is beszélve?
Annyira csalódott vagyok.
Mondd meg neki, hogy tegyen ő valamit, mert egyenlőre te hozod a több pénzt. Apám, komolyan mondom, a pasid egy lusta disznó, meg sem érdemel benneteket. És szánalmas a mentegetőzése is. Beszélj anyuddal, mégiscsak ti vagytok a családja, vészhelyzetben nem fog elküldeni. Ne menj vissza örökre anyudhoz, csak amíg kitalálod hogyan tovább. A pasidnak sem ártana némi magába szállás. Ne engedj neki, a gyerek nem ezt érdemli, anyából több kell, mint 2 óra! És ha a párod nem figyel rá? Csak mert a munka is büdös neki.
Hagyd ott, igényelj szociális támogatást, nézz utána miket kaphatsz, és a párod meg fizetni fogja a 86 ezer egy harmadát gyerektartásnak, abból már meg tudtok élni! Keress kis albérletet, olcsó rezsivel, menni fog. És lehet a párod is észhez tér.
De maradj a kicsivel, szüksége van rád!
Minden hónapban a nagymamájától(80éves) lejmol pénzt, azt mondja, hogy nemmindegy, hogy honnan van?
Még azt is mondta, hogy mostmár csakazért sem keres állást, mert megalázom, lesenkizem és őt ne alázza meg senki.
Rendben, igaza van, de már kétségbeesésemben nem tudok mit mondani, csak azt, hogy egy léhűtő senki.
Jaj, lányok, annyira nem ezt vártam a "családtól".
Ha anyuhoz visszaköltöznék, akkor nap, mint nap hallgathatnám, hogy "megmondtam, ugye?" szöveget.
Így 34 évesen már külön családra vágynék, felelősségteljes FÉRFIval.
Miért azt várja folyamatosan, hogy más teremtse elő neki a pénzt? Miért nem akar dolgozni? Éjjel-nappal a neten játszik, amikor itthon van.
A fiúnk is fárasztja. Inkább virtuálisan kapál valami kapálós játékon. Vicc, komolyan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!