Hogyan viszonyulnak a férfiak a gyermekvállaláshoz?

Ez férfitől függ, az én expárom elhagyott, sőt ahogy hazajöttünk a kórházból már aznap kiköltözött a nappaliba aludni utána vissza sem költözött többet.

sajnos, sok férfi megkergül ilyenkor, hiába volt tervezett a gyerek.

Mondegyikük másképp. Az enyém pl megijedt de aztan belejött az apaságba, a másodiknál már a rutin sokat segít.

Szexhiány, nincs:házasok vagyunk figyelünk egymás igényeire. Pihenni a gyerekekkel is tudunk :) amikor nagyon fáradt lemegyünk a játszótérre. Házimunkából eddig is kivette a részét. A szerepek meg természetes hogy megváltoznak. De nekem mindig a férjem marad: értem ezalatt hogy nem úgy hívom hogy:Apa ;)

Amit írsz, "felborul minden otthon, munka után már nem a pihenés vár, kialvatlanság, szexhiány, már nem ő a legfontosabb, hanem a baba, a szerepek megváltozása, több házimunka vállalása" ez ugyanúgy a nőre is érvényes, nemcsak a férfira.

Bár a szexhiány a hormonok miatt talán nem mindig jelentkezik a nőnél, én is csak most, a harmadik gyerekem születése után éreztem, a többinél rágondolni sem volt kedvem. :)

Szerintem változó, ugyanúgy, ahogy minden nőnél máshogy jön ki, a férfiak sem egyformák.

Nálunk a férjem akart három gyereket, így tudta, hogy elvárásaim vannak felé, nem is vállaltuk be kis korkülönbséggel őket, hogy "kibírjuk".

Két hetes a legkisebb, jelentem jól viseli a férjem, mint írtam, a szex most mindkettőnknek hiányzik, a többivel megbirkózunk.

Közösen, mert erről szól az éltünk, ezért vagyunk együtt, ezért szerettük volna a gyerekeket is.

Sok mindentől függ, hogy az adott férfi hogy reagálja le. Többek között a tanult minták, elvárások, elképzelések, az hogy mennyire idealizált kép él a fejében erről, hogy mennyire van rá valójában felkészülve, milyen szerepet szán magának apaként stb.

Rokonoméknál nem akart gyereket az apa, a nő rábeszélte mert neki kellett. Természetesen apuka hangoztatta hogy ő nem tudja hogy fejlődik a gyereke mert az az asszony dolga. Nem segített semmiben, nem takarított többet se, semmi.

De ez nem igaz minden férfire.

Ahogy előttem már kivesézték, pont annyira változatosan, amennyire bármihez. De gondolom, konkrét példákra vagy kíváncsi. A rokoni/baráti körünkben a paletta minden változata előfordul:

– egocentrikus pasas, aki nem igazán volt oda már a gyerekvállalás gondolatától sem, és rosszul lett attól, hogy gyereke lett,

– gyerekre vágyó ürge, aki igazi családcentrikus apa lett,

– gyerekre vágyó ürge, aki aztán mindent ráhagy a nejére, és kvázi éli a saját életét a család mellett,

– a férjem, aki nem igazán volt oda a gyerekvállalás gondolatáért, mégis kiváló apa lett (sokszor úgy érzem, kiválóbb, mint amilyen anya én lettem :)).

Egy felnőtt férfi normálisan, mert pontosan tudja, hogy a közösen vállalt gyerek igényei előbbre való, és azokat előtérbe is helyezi.

Több házimunka? Annak semmi köze a gyerekhez. A házimunka mindig felesben zajlik normális esetben.

Infantilis egyéniségek meg nem tudnak felnőni a feladathoz, vagy azok sem, akik nem akarták a gyereket.