Gyerek születése után teljesen megváltozott. Mit kellene tennem? (Részletek lent)
Férjemmel már több mint 10 éve együtt vagyunk, minden rendben volt, voltak kisebb összeveszések, vitatkozások mint minden kapcsolatban, de amióta megszületett a babánk egyszerűen nem tudom hova tenni.Mindig is egy vicces, laza ember volt imádtam, mielőtt teherbe estem mondtam is hogy a gyerek őt fogja jobban szeretni mert én leszek a szigorú anya, ő meg a jófej, laza apuka. Babánk négy hónapos és mintha nem is ugyanaz az ember lenne a párom.Mindenért morog pl. minek jönnek a nagyszülők olyan gyakran, miért veszik fel állandóan a gyereket, minek vesznek neki cuccokat.Engem meg azért bánt mert nem állítom le őket, elhord mindennek miatta.Sokszor a saját szüleivel is úgy beszél mint a kutyával ha esetleg valamilyen tanácsot adnának a gyerekkel kapcsolatban.Mindig csak a baba miatt veszekszünk.
Mondtam neki azt is, hogy jó lenne kicsit kimozdulni, kettesben elmenni valahova (mozi, vacsi stb.) erre megkaptam, hogy milyen anya vagyok én, hogy le akarom passzolni a gyereket.Mondtam neki, hogy természetesen hármasban is csináljunk programot de jó lenne csak ketten elmenni valahová erre nekem vágta, hogy menjek el a boltba bevásárolni majd ott kikapcsolódom. Olyan mintha kis kalitkában akarna tartani engem meg a gyerkőcöt. Próbáltam vele megbeszélni, de ő csak hajtja a magáét és nem érti mi a problémám.Már mondtam azt is ha nem változik akkor elválnak útjaink.Egyébként jó apuka imádja a babát, sokat segít azt mondja engem is szeret, de a viselkedéséből nekem nem ez jön le.Ha nem viselkedne ìgy a gyerekkel kapcsolatos dolgokban akkor nagyon boldogak lehetnénk.
Szerintetek velem van a probléma?Én akarok túl sokat azzal, hogy nem csak anya szeretnék lenni hanem nő is?Vagy majd ha nagyobb lesz a baba kicsit "lelazul" majd a férjem és nem lesz ilyen szigorú?
Nem tudom mit tegyek de így már nem jó nekem.
A válaszokat nagyon köszönöm!
Az nekem még sokkal durvább, hogy nem is hívod őket, nem is szólnak, csak úgy beállítanak. Nekem is közel laknak a szüleim, gyalog öt perc, anyám akár kutyasétáltatás közben is vehetné erre az irányt bármikor. De mondjuk benne van annyi tapintat, hogy amikor a férjem is itthon van, nem állít be csak úgy. Ha én vagyok itthon, szóval délelőtt, akkor megesett már, hogy rámtelefonált, hogy benézne egy picit, és nekem ezzel nincs is bajom, már csak azért sem, mert ha azt mondom neki, hogy bocs, most pont nem jó, akkor sem sértődik meg. De ha a férjem is itthon van, akkor nem jutna eszébe csak úgy beállítani, és nem azért, mert nem kedvelik egymást, hanem mert ha valaki - aki nem az ő gyereke - hazajön munka után, akkor valószínűleg szeretne pihenni, akár egy szál gatyában, ha kedve úgy tartja, meg a gyerekeivel lenni, adabszurdum leülni a klozetra nyugalomban, vagy akármi, amihez nem kell neki anyósa társasága.
Mondjuk engem eleve így is neveltek, nem állítunk be sehová csak úgy. Csak ahhoz esetleg, akivel vagyunk olyan viszonyban, hogy megmondhassa, hogy most nem alkalmas. Szerinted a férjed úgy érzi, hogy ezt megmondhatná a szüleidnek? Kétlem, különben nekik mondaná.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!