A kisfiam 2 éves, a kislányom 6 hetes. A kisfiam a tesó
születése óta megváltozott?
Figyelt kérdés
Fel voltam erre készülve persze, ráadásul a terhességem vége elég problémás volt, hetekig jártam napi szinten kórházba, így sokat volt nélkülem. A kistesóval hazatérve nem fogadott el engem, csak apa, apa. Azóta ez sokat alakult, de még mindig apa a sztár, tapad rá. Próbáljuk megosztani a feladatokat, nagyon sokat foglalkozom a kisfiammal. De nagyon hiányzik az a korábbi, szoros kapcsolatunk. Hiányzik az, hogyha apa hazajön, attól még nem dobjon engem "sutba". (Férjem nagyon jó apa egyébként, korábban is jó volt a kapcsolatuk.) Visszaáll szerintetek valamennyire, ha pont ugyanolyan nem is lesz már? Volt valakinél hasonló?
2014. aug. 14. 14:34
1/5 anonim válasza:
Sajnos nem tudok segíteni, viszont engem elgondolkodtattál...A fiam most valahol a 2 és a 4 hónap között van és már totál elfelejt ha az apja hazaér...így hogy legyen kis tesó? Most megijedtem
2014. aug. 14. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
2/5 anonim válasza:
Ez teljesen normális, ne aggódj emiatt.
Amúgy nem dobott "sutba", hanem ez most egy ilyen időszak. Persze, hogy visszaáll majd.
Egyébként az is természetes általában, hogy a nagyobb gyerek kicsit jobban kötődik az apához (általában pont emiatt, amit írsz), a kicsi meg kicsit jobban az anyához, de ez nem jelenti azt, hogy a másik szülőt ne szeretné. (Meg azt sem, hogy törvényszerű, hogy így legyen, csak gyakori.)
2014. aug. 14. 14:49
Hasznos számodra ez a válasz?
3/5 A kérdező kommentje:
Nagyon szoros volt korábban a kisfiammal a kapcsolatunk, nagyon anyás volt. Tudom, hogy most is szeret, de sokszor kérdezem magamtól, hogy hol rontottam el, mit hibáztam, hogy apa kell neki helyettem? Pl. bementünk a boltba, apa balra el a tolókocsival az autóspolc fel, én jobbra a babakocsival és a kisfiammal. Gondoltam én! Mert a kisfiam kétségbeesve rámnéz, próbál apa után futni, de nem éri utol, én meg a nyomában a babakocsival, el ne tűnjön. Alig tudtam megnyugtatni :( Borzasztó rosszul esett, és nem tudom, hol a hiba :(
2014. aug. 14. 14:56
4/5 anonim válasza:
Lányom 2 éves volt, mikor az első kistestvére született. Akkor nagyon haragudott rám, nem is állt velem szóba, nem is engedte, hogy ölbe vegyem. Persze azóta már jóban vagyunk, de apa maradt a kedvenc. Tölts vele minél több időt kettesben, úgy, hogy a kistesó nincs is a közelben. Próbáld éreztetni, hogy ő azért különleges, mert ő a nagy. Én például a kisbabámnak magyaráztam, hogy "nézd, milyen ügyes a testvéred, hogy már egyedül fel tudja venni a pólóját". Egy pszichológus ismerősöm azt mondta, hogy ilyenkor sokat segít a gyerekeknek, hogyha sokat rajzolnak, mert azzal ki tudják fejezni a bánatukat és haragukat.
2014. aug. 14. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
5/5 anonim válasza:
Nem lehet, hogy megijedt, hogy elveszített, mikor a kórházban voltál? Az apja viszont ott volt, tehát arra a következtetésre juthatott tudat alatt, hogy az apja nem fogja elhagyni. A gyerekek máshogy gondolkoznak, mint a felnőttek, még nem értik az ok-okozati összefüggéseket.
Az is lehet, amit fentebb már írtak, hogy ez egy ilyen korszak nála. Viszont szerintem nem baj, hogy az apjához most éppen jobban ragaszkodik. Megértem, hogy neked rossz érzés, de szerintem jó dolog, hogy ennyire szereti az apját.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: