Van itt olyan anyuka aki a gyerek (ek) születése után annyira megváltozott a kapcsolata, hogy már nem látja úgy, hogy "örökké" fog tartani a házassága?

" Én nagyon rettegek ettől, még nincs meg a gyerek, már most próbálok erről beszélni a férjemmel....Mi okozhat problémát? "

A probléma elsősorban a gyerek nevelése... Te így akarod ő úgy akarja, hiába mondjátok hogy megbeszéljük majd közösen, az sosem működik..

Hogy mi a probléma?

Ahol mondjuk nem tervezik a gyereket, fiatalok. A pasi megígéri, hogy minden szép és jó lesz, aztán mégis eljár bulizni ugyanúgy, sőt, talán többet is, mert a terhes barátnője otthon hisztizik, mert ő nem mehet, és féltékeny a szép, vékony lányokra, satöbbi.

Aztán a női test megváltozik az esetek nagy részében. A nő meghízik, a bőre megnyúlik, striás lesz, a hasa, feneke löttyedt lesz, a melle összemegy és lóg. Ez a nő és a férfi szempontjából is már eleve kapcsolatromboló tud lenni, még ha a férjet nem is zavarja (ritka, mint a hintalóxar), a nő önbizalma a romokban, nem akar szexelni, nem láthatja senki ruha nélkül stb.

Megszületik a gyerek, és a nő kisajátítja magának, szinte minden esetben a háttérbe szorul az apuka. Nem mintha nagyon vágyna az apaságra, már ő is látja, hogy a baba csak egy üvöltő, éhes, hasfájós, kakis kisember. Ezáltal pedig az addig jófej, szép, okos barátnőjük egy igénytelen, kövér, hisztigép lesz.

Ez az általános eset, persze vannak kivételek, nyilván, itt és most hirtelen mindenki kivétel lesz. :)

Kérdező, nálatok mi az a dolog, amin nem tudsz (vagy akarsz) változtatni?

Nálunk egyértelműen az időhiány és a fáradtság a probléma. Hiába mentem vissza dolgozni már 2 éve, a párom ugyanúgy rengeteget melózik. Napi 10-12 órát nyomja a melóhelyén, majd utána maszekol, legtöbbször hétvégén is, ráadásul fizikai munkát végez.

Oké, anyagilag nincs okom panaszra egyáltalán, mert elég jól élünk, na de azért kőkeményen meg is dolgozik és nem érti meg, hogy nem minden a pénz.

2 éve arról beszéltünk, hogy amikor visszamegyek melózni, akkor elég lenne neki csak a maszek melóját csinálnia, de végül a hitel miatt nem mertünk kockáztatni egy fix fizetést.

Így viszont konkrétan úgy néz ki az életünk, hogy ő elmegy reggel fél7-kor, én elviszem a suliba/oviba a gyerekeket, 8-4-ig melózok, majd fél5-re megyek a gyerekekért, viszem őket edzésre stb, bevásárolunk, majd itthon házimunka (sajnos szinte minden napra jut valami), vacsorakészítés, másnapi sulira felkészülés, majd hazajön a párom, megfürdeti a gyerekeket, lefektetjük őket, majd eszik, fürdik, kis kockulás a tv/gép előtt és alvás. Max. 2 mondatot váltunk, az is melóval vagy a gyerekekkel kapcsolatos és ennyi.

Szóval konkrétan kettőnkre semmi idő sem jut, ráadásul mindent egyedül kell csinálnom és ez rohadt unalmas!

Persze nagyon becsülöm benne, hogy mindent meg akar adni nekünk és tényleg rengeteg látszata van annak, hogy ennyit dolgozik, de ez akkor is csak pénz és nem pótolja a minőségi időt.

Mert így sajnos hiába van velünk fizikailag x órát, hogyha fáradt és kimerült közben és ezt nem érti meg, hogy ez bizony az ő egészsége és a mi kapcsolatunk rovására megy, ezzel pedig a gyerekeknek többet árt, mintha kevesebb pénzből élnénk...