Nevelés vs. Elfogadás. Csak én érzem az ellentmondást?

ebben sincs ellentmondás

nevelés része: motiválod a tanulásra, esetleg folyamatosan a jegyeit átlagoljátok, pontokat számoltok továbbtanulásra, kiemelitek a lemaradt területeket, bíztatod, kikérdezed

elfogadás része: az, hogy az irányt már ő határozza meg, kb olyan szinten pl humán vagy reál irányba akar e menni, vagy foglalkozol(megérted, meghallgatod, tanácsokat adsz, meglátásod elmondod) a konkrétum céljaival

" Észérvekkel próbálok rá hatni hogy a tanulás fontos, a későbbiekben hasznát veszi mind a pályaválasztás során mind az alapműveltség megszerzésében. (Ilyenkor jön részéről a vállrángatás és a szemforgatás.) Vagy fogadjam el őt későn érőként és bízzak abban hogy előbb-utóbb önmaga is belátja a tanulás fontosságát és megtalálja az életben azt ami igazán az erőssége?"

Ez nem vagy hanem esetleg és. Nem erzem a ket allitasban az ellentmondast.

Idős néni ült a villamoson. Mögötte ült egy 6 év körüli gyerek az anyjával. A gyerek már 4 megálló óta rugdosta a néni ülésének a támláját mire hátraszólt az anyukának, higy legyen kedves a gyereknek megmondani, hogy fejezze be.

Erre az anyuka kitörve magából rárivalt az öregasszonyra, hogy miatta nem fogja korlátozni a gyerekét.

Egy perccel később a következő megállóhoz közeledve egy 25 év körüli csapzott hajú rocker gyerek állt fel egy ülésből, odasétált az anyukához,a szájából kivette a rágóját és a nő hajába nyomta azzal a felkiáltással, hogy "Engem sem korlátozott az anyám!" Majd nyílt az ajtó és leszállt a fiatalember.