Anyukák, akik hasonló helyzetben voltak?

Ha 3 év alatt nem sikerült közel kerülnie hozzá, akkor már nem is fog. Pláne, hogy jön a kamaszkor és vele együtt a gyerek lázadása, amit nehéz lesz tolerálnia.

A kérdés az, hogy neked megfelelő e ez a helyzet, ami inkább békés egyuttelesnek, mint családnak tűnik. Ha te boldog vagy a pároddal és a gyereknek amúgy nincs vele problémája, akkor oké. Ha nem vagy boldog és a gyereknek is komoly gondot okoz a helyzet, akkor véget kell vetni a kapcsolatnak. De azt vedd figyelembe, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a következő partner jobb lesz.

Mielőtt osszekoltoztetek, nem beszéltetek róla, hogyan fogjátok nevelni a gyereket? Mi anno elég gyorsan ratertunk erre, amikor megismerkedtunk. Az én lányom 8 volt akkor. A párom kérdezte, mi az amit szabad neki, mennyire nevelheti a gyereket, minap amit én nem akarok, hogy ő beleszoljon. Én akkor elmondtam, hogy ha oda kerül a dolog, hogy együtt élünk, akkor mi ketten neveljük a gyereket és nem lesz olyan, hogy vitázni kezdünk valamiről a gyerek előtt. Akkor sem, ha nincs egyetértés. Később megbeszeljuk, de a gyerek fele a döntés az, amit az egyikünk kimondott, bármelyikén is legyen az, max később, ha át beszéltünk, akkor megvaltoztatjuk, együtt és természetesen együtt is közöljük.

Én mondjuk azt sem vártam el, hogy szeressék egymást. Az csak egy bónusz, de nem feltétel. Én se szeretek minden embert, mástól se várhatom el, hogy szeresse azt, akit én szeretek. A tisztelet volt az egyetlen érzelem, amit akartam, mind a paromtol, a lányommal szemben, mind a lanyomtol a párommal szemben. Nem mondom, hogy azonnal tökéletesen működött a kapcsolatuk, de idővel nagyon jóban lettek. A párom szereti nagyon a lányomat, ezt szóban is kifejezi. A lányom is szereti őt, de soha nem mondja, csak a tetteivel kimutatja.

Érdemes lenne a pároddal is és a fiaddal is leulni - külön külön és elbeszelgetni, hogy ki hogy ér magát ebben a kapcsolatban. De mondom, szeretetet és apa-gyerek kapcsolatot elvarni nem szabad,az vagy jön magától, vagy nem.

Hát ha nincs idő, amit együtt tolthetnenek hétköznap, akkor nem tudnak egymáshoz közel kerülni. A fél kilences fekvést át lehet tenni 9re, az még nem késő. Nem élet elvarni, hogy ha hétköznap egy szót se váltanak, akkor majd hétvégén minden tökéletes lesz.

A pozitív megerősítés nem egyszerű, az emberek többsége nem így nőtt fel és így tovább adni se tudja. Gondolj bele, az átlag tanár is csak a rosszat hozza fel folyamatosan a gyerekről, nem a jót. ..

A gyerek ne legyen tiszteletlen, ez nem csak a párod fele fontos, hanem mindenki felé. Mi az amúgy, amiben nem hallgatott rá?