Van valaki hasonló helyzetben? Érdekes dolgokat produkál a fiam

8-as vagyok. Egyáltalán nem biztos, hogy úgy van, ahogy én gondolom. De egy kívülálló érzelmek nélkül olvas itt el kérdéseket, és néha egyszerűen meghökkentő, mennyire ott van a válasz a kérdezők orra előtt. Vajon milyen "betegsége" lehet egy értelmes, kitűnő tanuló, az iskolában normálisan viselkedő kiskölyöknek, aki az új partnertől terhes anyukánál direkt úgy viselkedik, hogy figyelni kelljen rá, és foglalkozni a viselkedésével??

A felnőttek nagyon könnyen elfeledkeznek róla, hogy attól, mert ők egymással, vagy az ügyvédeik útján lezárnak egy kapcsolatot, attól a gyerek, még gyerek marad, aki konkrétan elveszíti a számára legbiztosabb pontot, a családot amiben élt addig. Neki ez a család változatlanul 1 db anyát, és 1 db apát jelent, új partnerek, és féltestvérek nélkül. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akinek tönkremegy a házassága, az szenvedjen, vagy hazudozzon élete végéig, vagy vonuljon kolostorba, ha egyszer elvált. Pusztán csak azt, hogy készüljön fel a gyerek reakcióira, értse meg, vagy legalább próbálja megérteni, hogy mi járhat a fejében. Akkor sokkal kevesebb lenne a szülők, vagy a környezetük által kezelhetetlennek, vagy betegnek nyilvánított "válási árva", és a belőlük felnövő deviáns, vagy antiszociális kamasz, vagy felnőtt. Ha a gyerekkel gond van, akkor mindenek előtt a szülőknek kell elkezdeni egy kicsit "gyerekül" gondolkodni, és lehet, hogy pszichológus nélkül is sikerülne megoldani a problémát. Amúgy az sem igaz, hogy más gyereknek nincsenek ilyen gondjai. Csak itt a GyK-n naponta egy tucat kérdést írnak ki különböző korú gyerekek, akik tele vannak mindenféle szorongással, félelemmel, szomorúsággal, bizonytalansággal. Tízből 9 kérdés úgy kezdődik, hogy "a szüleim elváltak..."