Van valaki hasonló helyzetben? Érdekes dolgokat produkál a fiam

Én totálisan egyetértek a 8-as hozzászólóval. Annyit tennék még hozzá, hogy számomra nagyon meglepő, hogy normálisnak gondolja mindenki azt, hogy egy gyereket ide-oda passzolgatnak hetente. Szerintem egy gyerek számára a biztonsághoz hozzátartozik az otthon is, annak gyereknek pedig, aki hetente máshol lakik, nincs otthona. (Lehetne erre azt mondani, hogy kettő is van neki, de ez nem igaz, nem így éli meg.)

Másrészt abba is érdmes belegondolni, hogy egy ilyen szituban a gyereknek hetente más elvárásoknak kell megfelelnie. Még akkor is, ha az elvált szülők a gyereknevelés terén hasonló elveket vallottak, akkor is másmilyen a két helyen az élet.

Persze, nyilván van gyerek, akit ez kevésbé visel meg (vagy jobban palástolja), de azért a jellemző az, hogy igenis nehéz ezeknek a gyerekeknek.

Azt ajánlom, még mielőtt megszületik a kisbabád, olvass kicsit utána a mozaikcsaládok (vagy patchwork családok) életének, pl. Dr. Fisher Eszter nagy szaki a témában – a felmerülő gondokkal nem vagytok egyedül, és van ezekre megoldás, de nem szabad elsiklani fölötte, és vélhetően az sem megoldás, hogy „elviszem a gyereket orvoshoz, majd megszereli”, mert ezek sokszereplős helyzetek.

Szerintem a gyerek teljesen normális.Egyetlen dologra van szüksége, és az nem a pszichológus. Biztonságos, állandó otthon kell neki. Heti váltásban élni egy 8 éves kisfiúnak, de akár egy felnőttnek is rettenetesen nehéz lehet.

Gondolj bele, milyen érzés lehetne neked, hogy hetente más körülményekhez kellene alkalmazkodnod.Más útvonalon járni dolgozni.Minden hétfőn elgondolkodni, hová kell hazamenni. Órákig keresni egy letett tárgyat, mire rájössz, hogy a másik lakásban van.Más szabályok, más bánásmód.Még akkor is, ha a főbb szabályok egyeznek, az apróságok eltérnek, és zavaróak.

Egy kisgyerek számára a legfontosabb a biztonság.Ezt nem kapja meg a fiad.Érzi benned a "gyomorideget", és rátesz még egy-két lapáttal. "Akkor is szeretsz, ha rossz vagyok?"

A helyedben változtatnék a heti váltáson. Valami más megoldást kellene kitalálni.Értem én, hogy mindketten szeretnétek a fiúval lenni, de a gyerek érdeke nem ezt kívánja.Állandóságot kell neki biztosítani, és a problémák nagy része megszűnik. Ne várjátok meg a kamaszkort, minden nagyon rossz lesz, ha így maradnak most a dolgok.

Egyetértek a nyolcassal, szerintem sincs itt semmi komoly baj, csak annyi, amennyit előttem is leírtak: megviseli a heti váltás.

Nem lehetne esetleg megbeszélni az apukával, hogy ne hetente, hanem legalább havonta vagy kéthavonta váltsatok? Ha megegyeztek nem kell a bíróságnak tudnia róla, és mégiscsak jobb lenne a fiúnak, ha egy-két hónapot lenne egyhuzamban egy helyen. Egy hét csak arra elég, hogy belejöjjön a helyzetbe, megint felfordul az egész. Kicsit gyökértelennek érezheti magát így, sehová sem tartozónak.

És mindig, de mindig, főleg, mikor megérkezik, éreztesd vele, hogy nagyon szereted, és nagyon fontos ő. Esetleg lehetne egy-két órátok csak nektek, mikor megjön, amikor elmesélheti, hogy mit is csinált, amíg nem volt veled, te is mesélj neki, de csakis magadról, ne az új családról.