Anyukák, akik hasonló helyzetben voltak?

Sokáig egyedül neveltem a fiam, illetve a nagyszülőkkel. Majd belépett az életünkbe a párom. A fiam 6 éves volt ekkor. A kezdeti "lelkesedés" után, valahogy nem tudott, és a mai napig nem tud mit kezdeni a párom a fiammal. A közös érdeklődés hiánya nehezíti a helyzetet, vagyis párom próbálta horgászni vinni magával, de a fiamat nem kötötte le. A páromat a sz.gépes játékok érdeklik, de a gyerek keveset játszhat...így ez se lett közös pont.

A fiamat érdekli a foci, a páromat nem...

szóval, úgy érzem, sehogy nem tudom őket közelebb hozni egymáshoz. Ha beszélnek, akkor ilyen kérdez-felelek van....vagy kioktatás a páromtól. Ha rajzol valamit neki a fiam, akkor egy köszivel elintézi... a közös társas, vagy kártya játékban sem nagyon vesz részt a párom....inkább elvan egyedül, magában. Neki nincs gyereke egyébként.

Röviden ez a helyzet.

Ami aggaszt, nem közeledik a gyerekhez, mégis elvárja, hogy jó és szófogadó legyen, hallgasson rá .... és még ő van megsértődve, ha nem hallgat rá a fiam... , és nem akar a bizalmába férkőzni sem.... nem akarja megismerni az érzéseit, a gondolatait, a helyzetünkhöz való viszonyát sem. Pedig egy 9 éves gyerek már el tudja mondani mit érez, mi zavarja, mire vágyik.... próbálok "közvetítő" lenni...összehozni beszélgetéseket, ahol legalább én próbálom kideríteni, mi a problémájuk egymással (ha van)...de a párom kitér inkább a dolgok elől, a fiam pedig azt mondja, amit szerinte hallani akarunk. (szereti a párom, semmi baj nincs vele)

Hogy lehetne javítani ezen a helyzeten?

Mivel tudnék ráhatni?

Tudom sose fogja feltétel nélkül szeretni, nem is várom ezt, de a fene nagy fegyelmezés mellett, akkor mért hangoztatja azt, hogy jó gyerek nincs? tegnap is az összes közelébe kerülő gyereket próbálta kioktatni a párom (egy baráti összejövetelen voltunk 6-7 gyerekkel)

bocsi hogy hosszú lett!