Pozitív diszkrimináció, mi a helyes ilyenkor?

Ez nem kínos. Ez RITKA. Mármint az, hogy előre akarnak vinni egy kisgyermekest. Nekem is van kisfiam, másfél éves, és szintén Spar-os sztori, minket többször is előreengedtek már, és nagyon aranyosak voltak. Persze az öreg nénik húzzák a szájukat ilyenkor, de általában a fiatalabbak tök kedvesek voltak. Én sem kértem SOHA, mégis felajánlották.

Mit teszek? Mosolyogva megköszönöm, és ha a gyerek bírja akkor megmondom hogy "köszönjük, de nem sietünk, maradjanak csak" vagy ha a gyerek nyűgös kicsit és nagy a sor, akkor: "köszönjük szépen, nagyon kedvesek!" és elfogadjuk.

Nem kell stresszként megélni, ha előzékenyek a kisgyerek miatt, örülj neki, a mai világban ez egyre ritkább. Én szülés előtt is mindig szerettem előre engedni a kisgyerekeseket, mert tudtam hogy a gyerekeknél bármikor elpattanhat a húr és akkor nincs mese :) És tényleg, a tapasztalat is igazolta :) Kisfiam ugyanis egyik percben még mosolyog és elvan, másikban már szaladna el, vagy vissza az egyik polchoz ami tetszik neki, vagy előre, alig lehet visszafogni.....ezért inkább jobb ezt megelőzni és elfogadni a kedvességet :)

Hát igen, ez olyan, mint amikor a buszvezető belemondja a hangos bemondóba, hogy "kérünk egy helyet a kismamának", mert ő észre vette, és amikor senki nem mozdul, még azt is bemondja, hogy addig nem indul tovább, amíg a kismama nem kap helyet. Valaki kelletlenül átadja, nekem ég a bőr a képemről, mert egy megálló múlva le kell szállnom...

Van ilyen. :o)

Ha rendszeresen azon a helyen válaszolsz, és megismered a biztonsági őrt, akkor legközelebb megmondhatod neki, amíg még vásároltok, hogy köszönöd a kedvességét, de legközelebb megvárjátok, mert nem gond nektek.

Én vissza szoktam utasítani:)

Nem kell ezt ennyire felfújni, értem, hogy kellemetlen, nekem is az volt egy párszor, de inkább örülj. A legtöbb helyen abszolút letojják, hogy mi van veled, itt legalább figyelnek rá, még ha kínos is.

Szabadkozz, hogy nem, köszi nincs erre szükség, meg kell tanulja kivárni a sorát, de ha erősködnek, akkor hagyd rájuk, és inkább nézd arról az oldaláról, hogy legalább jó fejek.

Ne érezd magad attól kellemetlenül, hogy kedvesek hozzátok:)

Megköszönöd a biztonsági őrnek, és mondod, hogy nem, ki bírjátok várni a sort. Ha meg ordít a gyerek, mint a sakál, mérlegelsz, melyik kínosabb, előremenni engedéllyel vagy a rosszalló pillantások, hogy miért nem hallgattatod már el.

Engem is párszor előre szoktak engedni két gyerekkel 22 hós és 3,5 évesek, pedig nem sietünk sehová, itthon vagyok velük. Megköszönöm, elfogadom, ha erősködnek, mert ők akarják, így mindenki jól jár. Amúgy is csak pár dolgot szoktunk venni.

Egyébként ne aggódj amiatt, hogy ha elfogadod az udvariasságot, akkor a gyereked azt tanulja meg, hogy nem kell semmiért sorban állnia.

Ha szépen elmagyarázod neki, hogy milyen kedvesek voltak az emberek, és néha mások engednek előre, néha ti a kisebb gyerekeket vagy időseket, akkor EZT fogja megtanulni, hogy udvariasnak kell lenni és kedvesnek másokkal. Én kisfiam mindig szépen kivárja babatornán a sorát, sőt, amit kiválóan megtanult már: a lányokat mindig előreengedi a játékokért.

2. voltam

A buszsofőr meg szerintem tök aranyos, ha ilyet csinál. Oké, kellemetlennek érzed, de nem kell! Mert ha az ember az ilyet visszautasítja, akkor legközelebb majd nem ajánlja fel a következőnek sem, aki pedig mondjuk nem érzi magát olyan jól.

Egyébként mindenki panaszkodik, hogy kezd az emberekből kiveszni az udvariasság. Holott ez azért van, mert az emberek már egyre kevésbé szeretik elfogadni, sőt, valaki egyenesen cikinek tartja elfogadni..ezért kezd kiveszni. Mert feleslegessé válik az udvariaskodás, ha mindenki csak égőnek tartja..akkor meg minek? - gondolja az ember. Volt hogy én át akartam adni a helyet kismamának, vagy idős hölgynek, de olyan tekintettel utasította el, mintha valami UFO lennék, hogy ilyet akarok tenni :))

Mikor terhes voltam, irodán dolgoztam, napi szinten jártam a Nyugati nagypostára. Mindig rengetegen álltak előttem. Ha a főnökasszonyommal mentem, mindig karon fogott, mondta nyomjam ki a hasam, a legelső palihoz odahúzott, és mondta nemi: Legyen úriember, és engedje előre a kismamát! Ledöbbentek ezen, kellemetlenül érezték magukat, és szó nélkül előre engedtek!

Néha most is ha megyek a postára, két kezem tele, bizony szólok egy pálinak, hogy legyen szíves kinyitni az ajtót! Öregekkel, akiken látom hogy sok nekik a sort kivárni, pici sírós babásokkal én is előzékenyen

vagyok.