Pozitív diszkrimináció, mi a helyes ilyenkor?

Ma a sparban megnyikkant a lányom a babakocsiban, erre ott termett a biztonsági őr (hallottam hogy mondta valakinek hogy nem hiányzik hogy balhézzon a gyerek) és előrevitt mindenkit félreállítva (miközben mondta nekem hogy segíteni akar a babával)és megkért egy bácsit hogy engedjen be maga elé, előtte a néni húzgálta a száját, majd egy másik sorból egy néni szintén elkezdett átkiabálni, meg kalimpálni hogy álljak be mögé és nem fogta fel hogy nem tudom átemelni a babakocsit 2 bevásárlókocsin, közben sűrűn elnézéseket kértem és mondtam hogy igazából én ezt nem kértem és szörnyen kínosan érzem magam miatta (valóban ájulás környékezett, sajnos én így reagálom le a stresszhelyzeteket). Majd ahová álltam, ott is még előrébb vettek, egy kis csaj felnyársalt a szemével, gyakorlatilag kimenekültünk a boltból. Értem hogy kedvesek akarnak lenni az emberek és zavaró a kisgyerek sírása (bár onnantól persze néma csendben volt, még az sem indokolta a biztonsági őr tettét), de úgy érzem önhibámon kívül kerültem kínos szituba és soha nem kérnék szívességet, főleg nem pofátlankodok soha előre. Ilyenkor kedvesen meg kell köszönni és előremenni, vagy kedvesen el kell utasítani? ti mit tettetek volna?