Nevelés vs. Elfogadás. Csak én érzem az ellentmondást?

a gyerekek alapvetően nem rosszak, csak a társadalmi szabályokat nem ismerik még és nem tudják miért is kéne betartani.

a társadalomba való beilleszkedésük miatt, következetesen kell őket szabályokra tanítani. ez a nevelés.

attól még elogadjuk azt, hogy kicsiként játszik a szabályokkal és ki nem csalt még mondjuk társasjátékban is. az élet is egy nagy társasjáték. a felnőttek sem tartják mindig be a szabályokat.

"Mindenképp meg kell próbálni "kinevelni" a rossznak vélt tulajdonságát"

Tulajdonsagot nem lehet kinevelni senkibol. Maximum annyit terrorizalod hogy elnyomja magaban.

*első vagyok mégvalami elgondolkodtató:

valami kommunikációs, vagy gondolkodási nem is tudom ilyen tréningen mesélték, hogy mindenki a maga korlátainak rabja, ugyanis az életben nincsenek korlátok. mindenki lehetne dúsgazdag, vagy milliárdos, csak saját magunknak állítjuk fel a korlátokat azzal, hogy szerintünk ez meg az lehetetlen, erre vagy arra nem vagyok képes. és gyerekekkel illusztrálták azt, hogy márpedig mindenkinek egyforma esélye van.

adtak egy ábrát, hogy pontokat kell összekötni adott szabálynak megfelve. az ábra egy kockában volt.

egy felnőtt sem csinálta meg.

viszont a gyerekek tudják.

miért?

mert ők a vonalakat túlhúzták a kockán és úgy lehetett csak összekötni a pontokat.

nem mondták, hogy a kockán belül kellene dolgozni, de minden felnőtt egyből korlátnak vélte.

nos az elfogadó nevelés jelentheti azt is, hogy ne vegyük el tőlük, hogy szárnyal még a képzeletük, vagy irracionálisan is gondolkodnak, vagy álmodoznak és mesében élnek és olykor olykor áthágják a szabályokat.

elvileg addig tart a gyermekkor, amíg nem megy melletted egyenesen az utcán csak előre nézve.

az iskola ezügyben totál romboló, ezt egy szülőnek kell fenntartani

nincs rossz tulajdonság sem egy gyerekben. az vagy másolt inta, vagy egyszerűen csak nem ismer más megoldási lehetőségeket még.

egy gyerek pl azért hisztizik, mert nincs más eszköze.

nincs rossz tulajdonság sem egy gyerekben. az vagy másolt minta, vagy egyszerűen csak nem ismer más megoldási lehetőségeket még.

egy gyerek pl azért hisztizik, mert nincs más eszköze.

Már hogy ne lehetne valakinek rossz tulajdonsága? :D

De nincs semmi ellentmondás, vannak dolgok, amiken neveléssel lehet (és kell is) javítani, és vannak dolgok, amiket el kell fogadni, és meg kell tanulnia a gyereknek együttélni vele.

Például nevelést, korrekciót igényel, ha egy kisgyereknek olyan rossz szokása van, hogy nagyon hangosan, harsogva beszél, vagy ha motyog, vagy hadar. Sőt, ha beszédhibája van, azon meg logopédus segítségével kell megpróbálni változtatni. De van, hogy szervi oka van például a raccsolásnak. Na az meg olyan, hogy el kell fogadni, hogy a gyerek ilyen, és őt magát is arra kell tanítani, hogy fogadja el így önmagát.

Vagy: Ha a gyerek nem a megfelelő módon közeledik a társaihoz, akkor rá kell vezetni, hogyan tudná ezt a társadalmi normáknak megfelelően tenni. Legyen szó bármiről, vannak ugye ilyen túlzottan barátkozó, mindenkit ölelgető gyerekek, vagy vannak, akik könnyen dühbe gurulnak, és kiabálnak, lökdösődnek, stb. Ezeken is neveléssel (vagy komolyabb esetben szaksegítséget igénybe véve) változtatni kell, amennyire lehet. De azt, hogy a gyereknek van egy alaptermészete (nyitott, vagy zárkózott, barátságos, magának való, társaságkedvelő, stb.), ami a személyiségének a része, és el kell fogadni. Finomítani lehet rajta, de megváltoztatni nem kell, és nem is igazán lehet.

én ilyenekben, a gyermekkel a megkülönböztetésről beszélek.

máshogy viselkedünk egy idegen ovissal, és egy testvérrel.

ahogy velünk is máshogyan viselkedik egy idegen ovis, mint a testvér.

magyarán, itthon nem kell háborúzni.

a 2 évesem már érti pl azt, hogy a szomszéd gyerek nem mindig nevet ám vele együtt, hanem rajta, míg a rokongyermek vele együtt nevet.

ezt a kettősséget kell vele tanítani. különben nem fogja érteni, más miért veszi el tőle irígyen a játékot és ő akkor miért nem teheti ugyanezt.

kezdetben ez csak arra korlátozódott, hogy pl a hisztis magatartás lehet bölcsiben divat, de otthon nincs rá szüksége, mert szeretettel ott vagyok neki, nem kell harcolnia ha valamit akar.