Kistestvére érkezését hogyan élte meg 2 év körüli gyermeked?

Talán jobb, ha már előbb megkapja az új ágyát, a születés előtt 1-2 hónappal. Ugyanez a babakocsira is vonatkozik, még a születés előtt pár hónappal szoktasd le róla.

Nálunk volt babázás, ahogy írod.

De az volt a legjobb, hogy két szoptatás között rendszeresen lejártam vele sétálni, addig a pici fent maradt apukájával. Jól esett neki, hogy ugyanúgy foglalkozom vele is. Nem mentünk messzire, ha úgy volt, apa felhívott, hogy menjünk haza. Sokat foglalkoztam vele, ritkán mondtam neki olyat, hogy most nem érek rád, mert a picivel kell ezt vagy azt csinálni. Szoptatás közben ő is hozzám bújt, meséltem neki közben. Segített pelenkázni, ő kente be krémmel.

A lényeg, hogy ne a pici kerüljön első helyre, hanem maradjon meg első helyen a nagytesó. Aztán úgyis megszokja, hogy ketten vannak, ez az első helyes pozíció talán csak az első hónapban fontos, érted mire gondolok, hogy ne érezze mellőzve magát.

Az igazi testvérféltékenység úgyis mindig akkor kezdődik, amikor már a picike is eléri a játékokat, ő is elkezd kúszni-mászni... de ez nektek még messze van.

Nálunk 23 hónap különbség van.

1.vagyok

Tényleg, az még eszembe jutott, ha látogatók jöttek, mindig szóltam mindenkinek, hogy előbb a nagyot dicsérjék meg, vele játszanak, és csak utána nézhetik meg a picikét!!!! Ez nagyon fontos szerintem, hogy ne szoruljon háttérbe a nagy!!!

Nálunk is 22 hónap van köztük.

A nagy sokat simogatja, puszilgatja a kicsit, szerencsére nem féltékeny. Igaz, hogy az első néhány hétben sokkal többet kérte a cicit mint előtte, még most is van hogy egyszerre szoptatom őket (2 hónapos a pici). És ő is meg szokta szoptatni a lego-emberkéket vagy a plüss nyulat. :) Fürdetéshez néha odajön és "segít", meg meg szokta fésülni a hugi haját, visszaadja a cumiját ha kiesett neki és sír. (ha meg nem sír, akkor elveszi és ő szopogatja, pedig soha nem cumizott előtte. :))

Akár hová hív magával kint az udvaron, vagy ha mondom neki hogy elmegyünk pl boltba, mindig rámutat a babára, hogy őt is hozzuk - mondjuk megszokta az első perctől, hogy a pici rengeteget van kézben, mint ahogy ő is volt. Szerintem ez is fontos, hogy neki sem volt soha "anyahiánya". És azt is viszonylag türelmesen viseli, hogy szegény rengeteget hallja, hogy "mindjárt megyek, csak pelust cserélek a babának, megetetem a babát, stb".

Kezdetektől fogva velünk aludt (mondjuk, egy pici szobánk volt csak lakható, el sem fértünk volna máshogy), Karácsonyra készült el a másik szoba, ami az övé lett, rendes nagy ággyal, az első naptól kezdve szeret ott aludni. Ha éjjel felébred és átjön hozzánk, akkor maradhat, és együtt alszunk mind a négyen.

Szóval szerintem rugalmasan kell hozzáállni, és valóban, nem kell nagy felhajtás a kicsi körül.