Nem akarom bántani a gyerekem, de bennem van ez a hajlam. Mit csináljak?
29 éves nő vagyok, férjemmel most kezdtünk el gondolkodni a gyerekvállaláson, de rettegek attól, hogy azt teszem majd a gyerekkel, amit anyám velem.
Engem az anyám kiskoromtól fogva rendszeresen vert, addig, amíg 19 évesen el nem költöztem otthonról. Igazából nem ez volt a legrosszabb, hanem a verbális erőszak. Éjjel-nappal azt hallgattam, hogy mekkora hülye k**va p****a vagyok, még bárcsak megdöglenék (ezt már óvodás koromtól fogva megkaptam legalább hetente). Minden gesztusából folyamatosan sugárzott felém a gyűlölet. Mániákusan ellenőrizgetett, ellopta a naplóm, sehova sem engedett el, pedig kitűnő tanuló voltam és barátom sem volt 23 éves koromig. Apám velünk élt, de nem vett tudomást az egészről.
19 évesen az egyetem mellett dolgozn kezdtem, albérletbe költöztem és teljesen önálló lettem. A szüleimmel megszakítottam minden kapcsolatot, nem is akarok tudni róluk, ők sem kerestek soha.
Lassan elkezdett rendbejönni minden, rengeteg fantasztikus barátom lett, nekik hála rendbejött az önbizalmam meg vele együtt az emberi kapcsolataim (persze a családomat kivéve). Megházasodtam, van munkánk, lakásunk es most érezzük úgy, hogy már jöhetne a baba.
Viszont kb fél éve egy barátnőm kisfiára vigyáztam (4 éves, borzasztóan hiperaktív kissrác), egyszer a gyerek annyira felhúzta az agyam, hogy majdnem megütöttem. Nem azért, hogy tanuljon belőle, hanem dühből, mint ahogy az anyám is tette velem. Ráadásul még mindig van, hogy ha felidegesít valaki, akkor majdnem kiszaladnak a számon olyanok, amiket anyám mondott rám.
En tényleg szeretnék saját gyereket, de nem akarom, hogy olyanná változzak, mint anyám es tönkretegyem a gyerekem életét.
Utánaolvastam, akiket kiskorukban bántottak, azok sokkal nagyobb valószínűséggel válnak szülőként bántalmazóvá. Én ezt nem akarom. De tudom, mert sokszor érzem, hogy bennem is ott van az az agresszivitás, mint anyámban, csak nekem (egyelőre még) sikerül ezt elfojtani magamban. De ha tudnám, hogy csak egyszer is meg fogom ütni (és úgy érzem, erre nagy az esély) a gyerekem, akkor inkább nem vállalnék babát, mert én ezt nem akarom. Mit csináljak? Valakinek van hasonló tapasztalata?
válasza:Ne azt vedd alapul, hogy te az anyád lánya vagy. Nem kell ezt bebeszélni magadnak. Gondolj arra, hogy te egy külön, önálló lény vagy. Sőt, ezt pontosan fel tudod használni, hiszen tudod milyen szörnyű volt. Ez elhatározás kérdése, nem egy örökletes betegség, amitől nem tudsz megválni.
Engem apám bántott kicsiként. Akkor megesküdtem, hogy én soha nem fogok ilyet csinálni. És nem is. Amikor meg akarod ütni, mert mérges vagy rá (annyira már én is voltam, hogy úgy éreztem, hogy "majdnem") gondolj arra, hogy mit érezne a gyereked utána és lásd magad előtt az akkori énedet. Ez most (vagy majd akkor) a te döntésed (lesz). Fantasztikus érzés jobbnak érezni magadat a bántalmazódnál! Hidd el! Egyre könnyebb lesz egyébként "kibírni". Akik nem tudják, hogy min mentem keresztül azt mondják, hogy kötélből vannak az idegeim. Aki tudják, csak annyit, hogy mennyire erős vagyok. Mert én még kezet soha nem emeltem egyikre sem. Attól ne ijedj meg, hogy idegességedben gondolsz dolgokra. Én is szoktam. A baj ott kezdődik, ha már nem tudsz uralkodni magadon.
Sok kitartást!
válasza:Nagyon köszonöm a válaszokat.
Amikor ezt a kérdést kiírtam, még nem tudtam, de valószínűleg már akkor is várandós voltam a picikénkkel. Legalábbis a tesztet már négyszer megcsináltam a múlt héten és mindig pozitív lett. Tegnap voltam a nőgyógyásznál, még nagyon korai szakaszban vagyunk (6. hét), de már annyira örülök neki😍😍😍
Közben beszéltem egy pszichológussal is, azt mondta, nem kell attól tartanom, hogy bántanám a picit, inkább csak a saját gyerekkoromat nem dolgoztam fel rendesen, azért félek.
De igazából most már nem aggódom annyira, mert ahogy pozitív lett az első terhességi teszt, abban a pillanatban tudtam, hogy annyira nagyon szeretem ezt a babát 💜💜💜💜💜💜💜💜 Most is folynak a könnyeim örömömben (vagy a hormonok miatt) 😍😍😍
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!