Nem akarom bántani a gyerekem, de bennem van ez a hajlam. Mit csináljak?
29 éves nő vagyok, férjemmel most kezdtünk el gondolkodni a gyerekvállaláson, de rettegek attól, hogy azt teszem majd a gyerekkel, amit anyám velem.
Engem az anyám kiskoromtól fogva rendszeresen vert, addig, amíg 19 évesen el nem költöztem otthonról. Igazából nem ez volt a legrosszabb, hanem a verbális erőszak. Éjjel-nappal azt hallgattam, hogy mekkora hülye k**va p****a vagyok, még bárcsak megdöglenék (ezt már óvodás koromtól fogva megkaptam legalább hetente). Minden gesztusából folyamatosan sugárzott felém a gyűlölet. Mániákusan ellenőrizgetett, ellopta a naplóm, sehova sem engedett el, pedig kitűnő tanuló voltam és barátom sem volt 23 éves koromig. Apám velünk élt, de nem vett tudomást az egészről.
19 évesen az egyetem mellett dolgozn kezdtem, albérletbe költöztem és teljesen önálló lettem. A szüleimmel megszakítottam minden kapcsolatot, nem is akarok tudni róluk, ők sem kerestek soha.
Lassan elkezdett rendbejönni minden, rengeteg fantasztikus barátom lett, nekik hála rendbejött az önbizalmam meg vele együtt az emberi kapcsolataim (persze a családomat kivéve). Megházasodtam, van munkánk, lakásunk es most érezzük úgy, hogy már jöhetne a baba.
Viszont kb fél éve egy barátnőm kisfiára vigyáztam (4 éves, borzasztóan hiperaktív kissrác), egyszer a gyerek annyira felhúzta az agyam, hogy majdnem megütöttem. Nem azért, hogy tanuljon belőle, hanem dühből, mint ahogy az anyám is tette velem. Ráadásul még mindig van, hogy ha felidegesít valaki, akkor majdnem kiszaladnak a számon olyanok, amiket anyám mondott rám.
En tényleg szeretnék saját gyereket, de nem akarom, hogy olyanná változzak, mint anyám es tönkretegyem a gyerekem életét.
Utánaolvastam, akiket kiskorukban bántottak, azok sokkal nagyobb valószínűséggel válnak szülőként bántalmazóvá. Én ezt nem akarom. De tudom, mert sokszor érzem, hogy bennem is ott van az az agresszivitás, mint anyámban, csak nekem (egyelőre még) sikerül ezt elfojtani magamban. De ha tudnám, hogy csak egyszer is meg fogom ütni (és úgy érzem, erre nagy az esély) a gyerekem, akkor inkább nem vállalnék babát, mert én ezt nem akarom. Mit csináljak? Valakinek van hasonló tapasztalata?
válasza: válasza: válasza:A magyarok 70%-a szerint a pofon nem verés és ha nevelő célzatú, akkor nem számít. Ehhez mérd a válaszokat is.
Az, amit anyádtól láttál (verés) az fog előjönni stresszhelyzetben, nem pedig az, amit kigondolsz, hiszen akkor a tanult mintákhoz nyúlunk. De van remény a fejlődésre, szerintem pszichológushoz kellene eljárnod egy darabig, ez megoldaná a helyzetet.
Egyedül semmiképp se kezdj bele, mert az ilyen elfojtások egy jó kis szülés utáni depresszióban majd feltörnek.
válasza:
válasza:Érthető a félelmed, itt az a gond, hogy ezt a mintát láttad, nincs más gyereknevelési eszközöd, hiszen te sem kaptál mást, csak bántalmazást. Ez az az eszköztár, ami neked is automatikusan jön.
Szerintem két dolgot tehetsz, egyrészt szakember biztosan tud segíteni, a lelki sérüléseid teljes feldolgozásában, másrészt saját gyermeknevelési mintákra van szükséged. Tölts sok időt olyan ismerősökkel akiket jó szülőnek tartasz, figyeld meg, hogy ők hogyan kezelik a feszült, nehéz helyzeteket. Esetleg kérdezd is ki őket erről. Illetve gondold át, hogy hogyan lehetne az ilyen helyzeteket békésen kezelni, akár a saját gyerekkorodban történteket is "vetítsd le" magadnak úgy, hogy hogyan kellett volna lennie a dolgoknak.
Igazából nem a "hajlam" van benned, hanem rossz mintákat ismersz, de sosem késő megtanulni a jó mintákat.
válasza: válasza:Szia!
Ne aggódj,nem lesz semmi baj veled.Nálunk is lelki terror volt egész életemben, és ennyi idősen én is így gondoltam ,hogy nem akarok olyan anya lenni mint az enyém. Pl. anyám engem azzal zsarolt,hogy ha nem úgy viselkedem ahogy mondja,öngyilkos lesz, és minden éjjel visszajön és húzgálja majd a lábamat...39 éves vagyok,és még mindig félek a sötétben.
Én mindig tudtam ,hogy nem akarok ilyen anya lenni.
Tudatosan kell dolgoznod magadon, ahogy előttem írták.De minden rendben lesz,hisz már tudod mit nem akarsz.
Azóta minden rendbe van nálunk, férjhez mentem,dolgozom, és most vagyok 20 hetes kismama,és nagyon várjuk a babát.
Kitartás, sose add fel.
válasza: válasza:Ha ennyire félsz én is felkeresnék egy szakembert,nincs ezzel semmi gond,és az már nagyon jó,hogy tudsz beszélni a problémáról és meg akarod oldani.
Tényleg teljesen más másnak a gyereke mint egy saját..vannak a tipikus vergődős neveletlen hülyegyerekek,akik nem tudnak viselkedni az üzletben ( munkahelyem ) ...na őket szívem szerint én is nyakon hajítanám.
A saját gyerekeimet sosem bántottam,nem is bántanám. Van 2 lányom.
Apám alkoholista volt és vert minket,anyám nem sok mindent tudott tenni mert ő ha épp nem csavargott,őt is megverte.
Tehát az én gyerekkorom sem volt egy leányálom,de mindig annál jobban akartam hogy ne hasonlítsak rájuk.
Boldog családban élünk már mi is..a gyerekeink is kiegyensúlyozottak..semmi erőszak :)
Szóval hajrá! Fejben dől el minden! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!