Mit tennétek a helyemben? Párkapcsolati dilemma.

Most jutott eszembe, lehet, hogy nem is ide a babás részre kellett volna kíírnom.De automatikusan ide írtam, mert csak ezt olvasom.Bocsi:)

Nem vagyunk gazdagok, pont ez az, hogy ha kapna pénzt a túlórákért, akkor megérteném...Ha lenne pénzem se fogadnák senkit, mert nem tudnám másra bízni a Kicsimet.Beszélünk erről a problémáról, csak azt nem akarom elmondani neki, hogy nekem milyen rossz.Így is bántja őt is, és ha tudja, hogy mennyire szenvedek tőle, neki is még rosszabb lesz.Ez az én hibám, de annyira szeretem, hogy nem akarom bántani.És ő is imád minket, gyötrődik, mert a családjával is lenne, de a munkahelyén is meg akar felelni.Csak tényleg az a rossz, hogy mindig a családja szorul a háttérbe.Tudja, hogy mennyire megértő vagyok, holott már szét tudnék robbanni.De ő is ugyanolyan megértő, nem vár el tőlem semmi olyat, nem követelőző...Nincs erőm rendbe tenni a lakást, nem tudok minden nap friss ételt főzni neki, de nem teszi szóvá, azt akarja, hogy pihenjek.Sajnálom is őt, mert ő is annyira fáradt, hogy sokszor ruhástól elalszik, de dühös is vagyok rá.Nem akarom ezért bántani, de ha nem változik hamarosan a dolog, teljesen kikészülök.

Megismerkedtem 1-2 anyukával, de nagyon nehezen tudjuk a találkozókat összehozni.Az én babám is egyfolytában sír, mert annyira pocakfájós, így nehéz bárhova is elmenni vele, és nekik is kevés idejük van a baba mellett.

Igen, most magamról beszélek,hogy nekem milyen rossz.De pont azért nem teszem neki szóvá, hogy ne bántsam, mert tudom neki is rossz.De most őszintén, Te hogy viselnéd, hogy a párod állandóan dolgozik(nem pénzért, nem a megélhetésért, hanem szívességből, hogy a főnökének jót tegyen).Közben Te itthon őrlődsz, csak jár az agyad, megőrülsz, és kimerülsz...