2 hónapos a babánk és imádjuk mind a ketten. Viszont a mi viszonyunk már szinte a terhesség alatt megromlott. Ki hogy jutott túl a párkapcsolati válságon?

Szia!Sajat tapasztalatomat irom le neked.Nalunk ugyanaz volt a helyzet,mar a terhesseg alatt megromlott a kapcsolatunk.Sajnos 4 evet huztunk le egymas mellett ami pokol volt.Szerencsere ennek 4 ev utan veget vetettem.Lehetne tunder mese is,de ujra hazasodtam es most a vilag legboldogabb embere vagyok,mert egy olyan ferjem van,amilyet minden nonek kivanok.Tapasztalja meg minden no,hogy milyen erzes nonek lenni akit tisztelnek,szeretnek es megbecsulnek.Most szuletett egy kozos babank,van egy csodalatos 3 honapos kislanyunk.Nem azt mondom,hogy most Te is hagyd el a ferjedet,de sajnos az a tapasztalatom,hogy ami egyszer nem mukodik az mar soha nem is fog mukodni!Arra kell gondolni,hogy csak 1 eletunk van.Beszeljetek meg a dolgot,probaljatok meg egy kis ideig kulon elni,aztan eltudjatok donteni,hogy mit akartok.Lehet,hogy Ti meg baratok is maradtok a szakitas utan,ami nekunk nem sikerult a volt ferjemmel.Ma a legnagyobb ellensegem!Hat sajnos ilyen is van.Kivanok neked nagyon sok szerencset,remelem ujra megtalalod a boldogsagot az eletedben!Addig is elvezz ki minden pillanatot a babocaddal,legyen most O a legfontosabb aki boldogga tud tenni teged.Ne merulj bele nagyon,hogy milyen boldogtalan vagy,most annak orulj,hogy ott van a babad es kozben szep lassan rendezd az eleted.

Udv.es jo egeszseget!

rámijesztetek.. :( én még csak 23 hetes vagyok, és tény, hogy ritkult a szexualis egyuttleteink szama, de attol meg ugyanolyan jo.

neha vitatkozunk, foleg amiatt, hogy nekem a baba korul forog mar a vilag, neki meg nem, de igazabol nem nagy vitak, mindig megtalaljuk a jo megoldast, es orulok.

nektek pontosan mikortol romlott el?

tudom, hogy a kerdezo azt irta, hogy azok irjanak, aki hasonlo cipoben jar de megelozes tekinteteben fontos, hogy mikor kezdodik ez a valsag dolog?

Szia!Mi is hasonló cipőben járunk.2 hónapos kisfiúnk van és mind a ketten imádjuk.De sajnos a mi kapcsolatunk is hol ilyen hol olyan.Én feladtam az életemet miatta és hozzá költöztem aztán jött a baba.Nálunk semmi baj nem volt terhességem 7.-8. hónapjáig.aztán jöttek a veszekedések mert ő mindig ment volna én meg nem.Mióta megszületett a gyerek azóta meg még rosszabb.Házas életünk az jelenleg nincs(bár szeretnénk)de a veszekedések miatt elmegy a kedvünk.Nem akarjuk elveszíteni egymást de ez így nem jó.Egyik percben jól összeveszünk aztán csak másnap, jobb esetben este békülünk ki.Az is rossz hatással van ránk hogy anyósomékkal lakunk(bár sokat segítenek de mégis jobb lenne egyedül).Mi azért próbáljuk megbeszélni a dolgokat és egy ideig óráig megy is.Aztán minden előröl...!Hátha mi helyre tudjuk hozni azt ami már megromlott!Remélem ti is!Kívánom hogy minden rendbe jöjjön!

Szia