Tényleg elítélendő és ez gyerekkínzás?

Szomszédban 4 gyerek van. AMikor a pici született, a nagyok 6-8-10 évesek voltak. Annak a kicsinek mennyi "nyugta" lehetett? Már ő is bölcsis, úgyhogy ő is részese a mindennapoknak, de addig meg kellett volna állnia az életnek 3 gyerekkel, mert született egy 4.???

Ez az élet rendje. A kicsi mindig igazodik a család ritmusához.

A 10 hónaposod annyit alszik napközben, amennyit akar (gondolom). akkor nem tök mindegy? Esetleg tedd le este kicsit korábban, hogy az 5 órát ne "hajnalnak", hanem már "reggelnek" érezze.

Én is a negyediket várom, és pont az jutott eszembe, amit már írtak.

Csak az első gyereknek van meg az a kiváltsága, hogy maximálisan lehet hozzá igazodni, a többiek már rögtön a családhoz való alkalmazkodást tanulják.

Ha van választási lehetőség, akkor mérlegelni kell (én pl. a múltkor nem vittem el egy szülinapi buliba a lányomat szombaton, mert a város másik végén volt, és szétbaltázta volna az egész család hétvégéjét, helyette együtt csináltunk valamit.

De a másik hétvégén meg elvittem ugyanígy.

Sok a kompromisszum, de ettől szép a család szerintem.

Ma pl. a két nagyobb gyerekem elkísért a nőgyógyászhoz vizsgálatra, egy órát utaztunk oda és vissza is. Nem volt kedvük, de választásuk sem, ettől még az ember nem "szadista".

Kölcsönös ez, én megteszek nekik dolgokat, és ők is nekem, meg egymásnak.

Ha meg meg sem viseli a picit, akkor végképp semmi gond.

Ha esetleg kiborul tőle, de azt úgyis látni fogod, akkor el lehet gondolkodni, hogy van-e más megoldás, de addig felesleges ezen agyalni...