Olyan szülőnek lenni, mint amilyennek gondoltad, hogy lesz? Ha nem, akkor miben más?

Nagyjából igen.

Azért vannak nehezebb pillanatok. Pl a dac meg szeperációs szorongásos kort nem gondoltam ilyen nehéznek. De másban így képzeltem. De babatervezés előtt én rengeteg baba-mama könyvet kiolvastam,illetve nagyon sok kisgyermekes van a családban és azért láttam ezt az :)

Csatlakozom a 2-hoz. Én is azt gondoltam, hogy csak rajtam múlik, milyen lesz a gyerekem, és sziklaszilárd elképzeléseim voltak, hogyan kell ezt csinálni. Ez nagyjából mind dugába dőlt persze, és kezdem sejteni, hogy amit sikerült tartani, az is jórészt csak a szerencsén múlt, nem a mi nagyszerűségünkön.

Szóval azt hittem, könnyebb lesz. Így viszont sokkal toleránsabb lettem, kitágult a látóköröm, ma már, ha küzdő szülőt látok, együttérzek vele, és nem ítélem meg, amiért "nem neveli meg" a gyerekét.

2 és 3 válaszolóval egyetértek!

És sokkal nehezebb és több türelmet igényel mint gondoltam!!!

Gyermek előtt eszembe sem jutott volna olyan hogy anyához hasonlo leszek.

És ijesztő, hogy olyan dolgojat hoz felszínre a gyermek, melyekről azt sem tudtam, hogy bennem létezik.

Igazábol egy másik embert ismertem meg magamban.