Nem tudunk megegyezni a vezetéknévben?

Az a baj, hogy teljesen mindegy, mi hogyan vélekedünk erről, hiszen ez a harc közted és a férjed között zajlik.

Egyetérthetünk veled, vagy akár a férjeddel is, közös álláspontra ettől nem juttok. Valamelyikőtöknek engednie kell.

Nálunk egyébként jóval a házasságkötés előtt megtörtént az egyezkedés, maradt a lánykori nevem, nem vettem fel az övét semmilyen formában, cserébe belementem, hogy csak az ő nevét kapják a gyerekeink. Belementem, pedig neki igen gyakori a vezetékneve, nekem pedig nagyon ritka.

Szerintem ez tőled független, vannak férfiak akik eleve nem mennek ebbe bele.

Én 10-en évesen elhatároztam, hogy szeretném továbbvinni a nevem, ha lehet.

2 barátom nem akart (volna) belemenni. Több ismerősöm is azt mondta, hogy tuti nem engedné, hogy a majdani felesége nevét ismegkapja a gyereke, pedig akkor épp barátnőjük sem volt.

Azt tudtam, hogy egy nagyon hosszú, vagy karakteres névhez nem illene az enyém.

De különösebben nem is foglalkoztatott a dolog, amíg nem volt gyerek, ez csak egy jövőbeni döntés volt.

Elöbbiek tükrében, boldog voltam amikor rövid és nagyon gyakori vezetéknevü férjemnek azonnal tetszett a gondolat, hogy az én nevemet is megkaphatná csöppségünk. Hálás is vagyok érte. Neve nem feltűnő, nem hosszú, keresztnév is illik hozzá. Van aki megszól, hogy ezt nem is lehet, ugye vicc, divat, hóbort.

Akinek viszont tetszik, szerintük remek ötlet, jól hangzik együtt, és meglepően komoly név egy felnőttnek, cuki gyereknek.

Két tábor van, és ti ellentétes oldalon álltok.

Nem hiszem, hogy segíteni tudok, a saját sztorimat osztom meg. Amikor összeházasodtunk, akkor még a férjem azon az állásponton volt, hogy ő már felnevelt egy gyereket, nem akarja újrakezdeni a pelenkázós korszakot.

Adategyeztetésnél nekünk is feltették a "születendő gyerek neve" kérdést, amin hirtelen meglepődtünk, mert nem tudtunk róla, hogy már ilyen is van. Én hirtelen bemondtam a saját vezetéknevemet. Férjem döbbenten kérdezte, hogy de miért az enyém?

Visszakérdeztem, hogy ha úgysem lesz gyerek, akkor nem mindegy, hogy hogyan nem fogják hívni?

Hát igen...de...ha mégis változna, akkor azért gondoljunk erre is. Jó, akkor kötőjeles, lejjebb nem adom, lehet az övé az első, enyém a második. Rábólintott.

Viszont ehhez az kellett, hogy az ő értékrendje nem patriarchális. Sőt, a saját nevéhez is inkább azért ragaszkodott, hogy a két gyereke között vmi névhasonlóság legyen. Ha első gyerek, lehet, hogy akár csak az én nevembe is beleegyezik.

(amúgy az övé szintén tucatnév, az enyém pedig extrém ritka, összesen 13 ember él ezzel a névvel)

Tehát itt a legfontosabb a férjed világnézete és hogy számára ez mennyire elfogadható, vagy ha ellenkezik, akkor miért.

Nálunk mindkettőnknek nagyon gyakori neve van, de a férjemé még gyakoribb. Én kötőjeles vagyok, és az esküvőn csak az ő nevét diktáltuk be azzal, hogy majd még beszélünk róla. Félidős terhesen rábólintott, mert mindig is zavarta a tucatneve a szintén iszonyú gyakori keresztnevével együtt, és bebandukoltunk az anyakönyvvezetőhöz átíratni.

Az "így szokás és én különben is aszondtam" érvvel marha nehéz vitatkozni sajnos... Az én uram is elég konzervatív amúgy, de ezzel a "legyen kevésbé tucatneve, mint neked!" mondtattal sikerült meggyőznöm. Sok sikert, én neked drukkolok!