Azok a szülők, akik néha "elverik" a gyereket, egymást is ütik, ha nem nekik tetsző módon viselkedik a másik?

mi nem ütöttük még meg a gyerekünket :) 6 éves.

férjem apja alkoholista, nem egyszer kórházig verte. engem anyám vert. nem egy-egy pofont kaptunk, hanem mindketten napi szinten.

nincs gond a gyerekünkkel, nem azt mondom, hogy mindig szófogadó, de eddig türelemmel és büntetéssel, na meg alapos elmagyarázással mindig elértük, hogy megértse mit miért nem lehet :) elhiszem, hogy van akinél elszakad néha a cérna, viszont nálam nem fog, annyiszor alázott meg anyám, annyiszor volt, hogy órák után is ugyanabban a pózban vergődtem mert 5-6 évesen már annyira kikaptam, hogy a fájdalomtól mozdulni se bírtam, nekem nincs erőm-szívem-lelkem egy seggest se adni neki.

meséltem már neki a gyerekkoromról és azt mondta, örül, hogy én vagyok az anyukája :)

Az erőszak nem nevelés, de egy pofon nem feltétlen erőszak. Egy pofon attól függően lesz erőszak, hogy milyen kontextusba helyezzük.

Nem szabad elfelejteni, hogy nem minden erőszak fizikai, tehát egy gyereket nem csak pofonnal lehet bántalmazni, megalázni és gyötörni!

A kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy azok a szülők, akik gyakran bántalmazzák szóban a gyereket, azok másokat is bántalmaznak? Innentől kezdve, a fizikai bántalmazásra való kihegyezése a kérdésnek értelmetlen.

Az előző válaszoló írásából kiderül sokan miért nem tudnak, vagy miért nem akarnak különbséget tenni egy pofon és a kórházig verés között.

Az alkoholista szülők gyerekei gyakran lesznek teljesen absztinensek, és soha semmilyen alkohol tartalmú italt nem fogyasztanak. Ugyanez igaz pofon ügyben is. Ennek pszichológiai háttere az, hogy a legkisebb mértékben sem akarnak hasonlítani a "gyűlölt" szülőre, a helytelen magatartásformára. Már egyetlen elcsattant pofon, egy korty pezsgő után is úgy éreznék, olyanok lettek, amilyenek soha nem akartak lenni. A gyerek lelkének védelme csak önigazolás, a valós ok a saját félelmük attól, hogy olyanná válnak, amilyenné nem akarnak.

Szerintem olvasd el figyelmesebben a válaszokat! Egy rakás ember leírta, hogy EXTRÉM esetben, vagy ha már minden más HATÁSTALAN, akkor van, hogy ettől tér észhez a gyerek. Nagyon jók voltak a saját gyerekkorból hozott példák is. De te két tucat válasz, való életből vett példa után ugyan ott tartasz, hogy összemosódik a fejedben a gyerekét tartós fizikai terrorban tartó, bántalmazó szülő és az, aki pl. 20 év alatt egyszer ad egy pofont a biztosítékot kiverő kamasz gyereknek.

Utóbbi esetben szó nincs semmilyen testi fölény kihasználásának, ahogy arról sem, hogy az illető nem nevelné, nem szeretné a gyerekét. Előbbinél annál inkább. Nem hiszem el, hogy nem látod a különbséget.

Van az a mondás, hogy a bölcs a más hibájából tanul, a szamár a sajátjából. Namármost rengeteg a felnőtt, tapasztalt ember, aki szamár. Magasról tesz a figyelmeztetésre, mert ugyebár miért is történne meg pont vele. Csak akkor kap észbe, amikor már megtörténik a baj, a traumatikus élmény. Ismétlem, FELNŐTT emberek.

Akkor ugyan miért hihetetlen, hogy egy gyerek nem hallgat a figyelmeztetésre? Mert anya biztos csak túloz, túlfélt, úgyse történhet semmi. Hát bizony, hogy történhet. Mert lehet, hogy 9szer fára másztál, és nem estél le, pedig anyád mondta, hogy leeshetsz. 10szerre is felmászol. Ha meg leesel, eltöröd a karod. Megvan a trauma, valószínű megtanulod, hogy hallgatni kéne a tapasztaltabbra. Szuper. Na de az is előfordulhat, hogy a gerinced töröd, és egy életre béna maradsz. Hát adjon anyád inkább egy pofont, legyen az a traumád, mint hogy megkockáztasd a bénulást.

jajj Istenem.

Nem nagy iq kell, hogy magadtól is rájöjj, hogy egy felnőttel nagy valószínűséggel meg lehet beszélni a problémákat, nem ugrik autó alá, van félelemérzete, tudja, hogy mi mivel jár, de gyereknél bizony van az a szituáció, amikor keményebben kell fellépni és a bárgyú beszélgetés lóxart sem ér.

Nyilván nem verem én se a gyereket rendszeresen, de őszinte leszek és kapaszkodj meg, ütöttem már rá egyszer a kezére, egyszer a fenekére. Az okok: mondtam szépen, magyaráztam, rojtosra beszéltem a számat, mondtam erélyesebben, hogy nem nyúlunk a konnektorba (nekünk nyilván van benne vakdugó, de nem mindenhol van és meg kell tanulnia, hogy nem nyúlkálhat bele) és az ezredik figyelmeztetésre is nyomkodta volna bele a játékokat meg az ujját, na akkor rácsaptam és láss csodát, azóta tabu a konnektor, pedig éppen csak hozzáértem, de megtanulta, hogy ezt tényleg nem szabad, nem játék.

Amikor meg a fenekére csaptam, akkor a másodperc töredékénél is rövidebb idő alatt a semmiből kiugrott az útra, az ütő megállt bennem és mivel nem szeretném az úttestről felkanalazni, rácsaptam a fenekére. (pedig előtte ezt is százszor elmondtam neki szépen, az ő nyelvén, értelmének megfelelően, hogy miért fogjuk mindig anya kezét és a járdán sétálunk.)

És mielőtt azzal jönnél, hogy nevelni kellene, nem ütni, állítom, hogy ritka jó gyerek, én bárhova elmehetek és elmehettem korábban is vele, soha nem kellett szégyenkeznem, hogy "hülyegyerek" módjára rohangál, ordibál, felnyalja a járólapot, stb...

De borítékolom, hogy az általam leírtakból csak annyit fogtál fel, hogy rácsaptam, és fujj, szar, erőszakos anya vagyok, meg megfélemlítem a gyerekemet, mert te a tipikus csőlátású típus vagy, úgyhogy azt hiszem felesleges is volt koptatnom a billentyűzetet.

CSak az üt, akinek nincsenek más eszközei a nevelésre. a fára mászós 10-edjére leesős gyereket, aki eltörte a kerját, jah, még verjük is meg, mert olyan hülye,h a kartörésből nem tanul. Bakker...

Aki azt mondja, az ütés nevelési eszköz, hát annak gratulálok a tájékozottsághoz. Az ő családjukban az erősebb kutya baxik elve uralkodik. 2016-ban, szép! Ütni a primitív, agy nélküli ember is tud, ahhoz 0 IQ kell, h ha bajom van, feszült vagyok, elfogytak a fegyelmezési eszközeim, jól odabaxxak egyet a gyengébbnek és még meg is magyarázom magamnak, h ezzel én most neveltem.

Ha nem tartod magad primitív baromnak, akkor ne üss! Ennyi.

De látzsik, hol tart ma a gondolkodás a testi fenyítést illetően, még az van lepontozva, aki nem bántja a gyerekét.

Azért az odacsapkodós szülők remélem, akkor se akadnak ki, ha az óvónő vágja nyakon a gyerekét, mert fára mászott. Vagy a tanárnő veri nyakon, mert hát elfogyott az eszköze, meg hát meg kell tanulnia, hogy nem szabad felmászni a padra, mert le fog esni.

Vagy nekik nem szabad ütni, csak anyukának?:D