Melyik anyuka hozzáállása a normális?

10, akkor se ha az egész életében a nagyi neveli, ha olyan az anyja hogy jobb is, hogy nem ő foglalkozik vele, de nem ez volt a kérdés.

Nekem egy hajszálnyival sem szimpatikusabb a kalákában gondozás annál, hogy anyuka kisajátítja a gyereket.

Szélsőséges mindkettő.

Kettő között félúton, de a leginkább normálisnak azt tartom, ha anyuka és apuka közösen gondozzák a babát, elsősorban csak egymásra hagyják (főleg amíg ilyen pici - 2 hónapos de már lehet több kézben volt, mint ahány f-t a falu kvaja fogott...).

Az első elfogadottabbnak tűnik, de én a másodihoz közelítettem. Semmi köze hozzá a mártírkodásnak. Extra hasfájós volt 3 hónapos koráig, napközbe alig aludt. Házimunkát nem is tudom hogy csináltam, de megoldottuk. Lagzit senki nem tartott, így nrm éreztem szükségét éjszakai dorbézolásnak. Nagyik nincsenek. Az apját nagyon enehezen lehetett hozzászoktatani a picihez. Alig merte kézbe venni. Ha sírt még 2 hónaposan is megíjedt inkább gyorsan engem hívott. Babakocsiban eleve rosszul aludt. Szóval a boltos esetnél nem akart volna kinnt maradni a picivel. Inkább ő megy be. Kövezzetek meg miatta, de ettől nem érzem magam szar anyának.

Ha van az embernek segítsége, akkor minek a gyerek ha lepasszoja.

Ha nincs segítség, akkor pedig csak mártírkodik az a szerencsétlen.

Igazából az ilyen kérdéseknek nincs semmi értelme.

Gondolom, te vagy az egyes :)

Nekem mind a kettő bőven normális, mindenki úgy él, ahogy jónak érzi. Ami nem normális: pl éhezteti, üti, megvonja tőle a testi közelséget, nem reagála sírására - ez a nem normális kategória. Nem az, amiket fent leírtál.

Nem csak úgy lehet jól csinálni, ahogy te csinálod. Majd idővel megtanulod :)

Butácska sugalmazó kérdés, az 1-est magasztalod, a negatívabb dolgokat is pozitív köntösbe bújtatva tálalod, a 2-est meg szó szerint áztatod, alázod.

Így nincs értelme a kérdésnek, mert mki látja, h azt szeretnéd, ha az 1-esre jönnének a szavazatok.

az 1-es anuyka leírása is mindjárt másképp hangzana, ha így írnád:

Az 1 hetes babát képes volt otthon hagyni, ráadásul minden héten órákra eltűnik otthonról. Még nem volt 2 hónapos, mikor egész éjszakára lepasszolta a nagyira, h ő kiruccanhasson bulizni.

szóval érted, nagyon nem mindegy a megfogalmazás.. Az első anyukát minden mondatodban mentegeted, h de mellszívóért ment el (nem a sétálgatni a városba meg körmöshöz) meg a húga esküvőjére, mert ő olyan nagyszerű ember, h mindenképp ott akart lenni.

És persze végez házimunkát, minden nap főz.

A 2-esről miért nem írtál semmi pozitívat?

Egyetértek az előző válaszolóval,nagyon feltűnő az állásfoglalás az első eset mellett.

Amúgy mindkettő lehet normális,de ez szubjektív.

Amúgy amikor nagyon dolgoznak az anyai ösztönök,könnyű a második esetet produkálni:)

Ennek ellenére túlzás,hogy így ki van zárva az apa,meg bárki más,de az is,amikor boldog-boldogtalanra rá van bízva a gyerek.

"házimunkát nem végez"

...

Akkor mi lehet ott?

""házimunkát nem végez"

...

Akkor mi lehet ott?"

Rend, tisztaság, finom meleg étel... ki mondta hogy csak a frissen szült viheti a háztartást? 2 hónapos (hasfájós, rosszul szopizó) gyerek mellett én se csináltam semmit hétköznap, csak hétvégén tömbösítve, amikor az apjával meg tudtuk osztani a "gyerekfelügyeletet", de akkor se vittem túlzásba, mégse evett meg minket a kosz, szemét. Hétköznap sok kupit az egész napos szoptatással nem csináltam, az ebédet rendeltem, mosogatnivaló szinte nem volt, mosást intéztem csak, férjem a porszívót, esti felmosást...