Ha a párod beteg/szomorú/kedvetlen, el tudsz menni bulizni, tudsz vidám lenni? MElyik hozzáállása normális?

Azért függ a helyzet súlyosságától. Ha olyan átmeneti betegsége van, ami miatt mondjuk sokat alszik, akkor elmennék. Ha haldoklik, akkor természetesen nem.

Fordított eset már volt nálunk, egyszer egy fertőzést nyaltam be, magas láz, levertség, aluszékonyság. Mivel napi 16 órákat aludtam, sokat nem lehetett velem csinálni. A férjem csinált kaját, lefőzött 5 liter teát, a teát berakta az ágyam mellé. Mozogni azért tudtam, csak erőtlen voltam. Kaját tudtam szedni magamnak, tea kéznél volt, wc-re is kijutottam egyedül.

De nem is volt kedvem beszélgetni vagy társasághoz, inkább aludtam vagy tévéztem.

Elment bulizni nélkülem, mert egyébként ülhetett volna a másik szobában a falat nézve.

A telefonja be volt kapcsolva, ha gáz van, fel tudtam volna hívni, hogy jöjjön haza. Mondjuk miután elköszönt, én rá öt percre húzta a lóbőrt és másnap ébredtem fel, amikor már elment dolgozni. Szóval értelmetlen lett volna ilyen esetben velem maradnia.

Műtétem is volt, akkor anyám ragaszkodott hozzá, hogy feljön. Apróságokban kellett segíteni, mert mozgásban kicsit akadályozott voltam. Ezt anyám meg tudta tenni, de amúgy ő is végigunatkozta azt a pár napot, mert szintén nagyrészt aludtam a gyógyszerek miatt. A férjem annyiból kellett, hogy este lemosdasson, mert egyedül nem ment egy ideig. Ez meg napi 10 perc volt.

Ha beszélgethetnékem volt, akkor anyám ott volt.

De általánosságban, én inkább egyedül akarok lenni, ha fizikailag szenvedek, mert mindenki idegesít olyankor. Még ha fogfájásom van, akkor is elzavarok mindenkit a környezetemből.

Fordított esetben a férjem is hasonlóan működik. Ha valami fertőző takonykórral ágynak esik, akkor ő is többnyire alszik és egyedül akar lenni. Kap két flakon folyadékot az ágya mellé, kaja a hűtőben - járni azért tud ilyenkor és nem végstádiumos egy torokgyulladás se.

Komolyabb betegségünk szerencsére még nem volt, így azt nem kellett kipróbálni.

Egyfelől én se akarnék "ereszd el a hajam" partikban részt venni. Másfelől viszont: ha hónapokig bezárkózik és sehova sem megy a beteg párja, akkor ő is anyira leromolhat lelkileg-testileg, hogy egy idő után képtelen érdemben segíteni a betegen.

Alapvetően én is azt gondolom, hogy az a normális, ha mellette van a pár, nem pedig éjszakákat lumpol végig. De kimozdulni muszáj! Néhány órára, szűk baráti körrel találkozni, vagy mondjuk családdal, testvérrel, akivel beszélhet a nehézségekről, azt szerintem muszáj lenne, különben összeroppannék, és akkor aztán sokra megy velem a beteg párom. (Hálistennek nem volt még ilyen, a szokásos nátháktól és egyebektől súlyosabb még sose ütött be hozzánk.)

Szóval az én számomra valami középút lenne a járható. Heti 1-2 alkalommal össze kéne futnom valaki mással, hogy egyben maradjak.

Ezzel együtt el tudom képzelni, hogy más meg máshogy vezeti le a stresszt. Azt is elhiszem, hogy valaki nem tud elmozdulni sem a pár mellől, és azt is, hogy elmegy bulizni, különben megőrül. Amúgy ilyen szélsőséges kicsapongó bulizást időnként gyászoló fiatalok is művelnek, és bizony nem feltétlen érzéketlenségből, hanem pont ellenkezőleg... annyira mély a fájdalmuk, hogy muszáj valahogy "elfedni", különben beleőrül...

Én voltam már elég hosszan beteg (de akkor még nem párral, hanem otthon, a cslaádommal voltam), és ténylegesen idegesített, hogy egész nap áll/ül valaki az ágyam mellett és az arcomba bámul sajnálkozva, ugrásra készen. Bármit megadtam volna, hogy békén hagyjanak napi pár órát... Szóval ez nagyon emberfüggő. Szerintem túlzás érzéketlennek kikiáltani valakit emiatt. Soha nem nézhetsz bele egy másik ember lelkébe, hogy megértsd, mi zajlik ott...

Egy ismerőssel történt: a lánynak súlyos balesete volt és rá pár hétre meg kellett műteni a lábát, kapcsolat/vasakat raktak bele stb. A srácnak meg volt repjegye Írországba haverokkal, hát nyílván nem mondja le.

Érdekes módon rövidebb szakítás után azóta is együtt vannak, csak a lány mondjuk felszedett 10-20+ kilót.

Egyébként szerintem sem normális. Nyilván ha nem súlyos a dolog, akkor belefér egy-egy már leszervezett program, de ha komoly a baj, el nem tudnának ráncigálni a párom mellől!