Olyan szomorú vagyok, de vajon normális ez?
Én egy 20 éves lány vagyok és most lett egy munkám, de el kell költöznöm, mert 40km-re van, pároméknál fogok lakni, megkaptuk a felső szintet. De én annyira szomorú vagyok, a sírás kerülget egyfolytában, hogy itthon kell hagyni a családomat. :( Nem vagyok rá felkészülve úgy érzem. Nagyon ragaszkodom a szüleimhez. Belehalok úgy érzem. De minden szombaton haza kell majd jönnöm mert sulim van akkor. Szóval végül is sűrűn látom majd őket. De nagyon fáj. Itt ülök és sírok most is, megszakad a szívem.
Kérlek ne szóljatok le.
válasza: válasza: válasza:A 40km valóban nem sok.Próbáld magad azzal vigasztalni,hogy a barátoddal fogsz lakni.:)
Azt a 40km-t még a meló után is meg tudod tenni ha nagyon hiányoznak:)
válasza:napi 40 km oda-vissza azért nem egy távolság. Én napi 220 km-t utazom ami 3,5 óra.:S de jó pénzért teszem.
Ha nem vagy még felkészülve, hogy elhagyd a családi házat és az önálló életre, ne tedd!
válasza:Próbáld felfogni pozitívan.
Ez valami új lesz, de bármikor hazamehetsz, bármikor beszélhettek, fel a fejjel:)
válasza:Végre egy EMBER!!!!!! aki szereti a szüleit. Nem csak igavonó barmoknak nézi őket. Nagyon jó szülők lehettek, amig nevelniük kellett, és ezek szerint nagyon jó nagyszülők lesznek.
Ne aggódj, szerintem bármikor mehetsz hozzájuk látogatóba, de ez a felnőtté válás része.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!