Olyan szomorú vagyok, de vajon normális ez?

Én egy 20 éves lány vagyok és most lett egy munkám, de el kell költöznöm, mert 40km-re van, pároméknál fogok lakni, megkaptuk a felső szintet. De én annyira szomorú vagyok, a sírás kerülget egyfolytában, hogy itthon kell hagyni a családomat. :( Nem vagyok rá felkészülve úgy érzem. Nagyon ragaszkodom a szüleimhez. Belehalok úgy érzem. De minden szombaton haza kell majd jönnöm mert sulim van akkor. Szóval végül is sűrűn látom majd őket. De nagyon fáj. Itt ülök és sírok most is, megszakad a szívem.

Kérlek ne szóljatok le.