Nemrég halt meg az egyik családtagom, de nem csak szomorú vagyok, hanem az alábbi "tüneteket" is tapasztalom. Ez még normális ilyenkor?
-ámosság (egész nap, akkor is ha előtte 10 órát aludtam) máskor pedig nem tudok aludni
-felfokozott étvágy (régen nem volt étvágyam, mindig sovány voltam most pedig rengeteget eszem)
-lassúság (mindenki mondja, hogy nagyon lelassultam mostanában)
-"monoton viselkedés"- mindig ugyanazt csináltam meg mondtam ugyanabban a hangsúllyal stb., persze ez csak utólag tűnt fel (mintha leállt volna az agyam és automatikusan csináltam volna mindent)
-nagyon kevés önbizalom
-mindig arra gondolok, hogy biztos engem figyelnek a többiek, hogy mit rontok el
-sajog a fejem (ha sokáig vagyok fent akkor olyan érzésem van, mintha sajogna/zsibbadna az agyam)
-kevés ideig tudok csak koncentrálni
-és a legfurábbXD:pl. egy ismerőssel beszélgetek az utcán és egyik pillanatról a másikra fakéőpnél hagyom, de csak később veszem észre, hogy milyen bunkó módon koptattam le, pedig nincs vele bajom, csak automatikusan otthagyom, nem is gondolkodom olyankor (mintha elaludna az agyam és egy robot beszélne meg cselekedne)
-elkezdek valamit és kb fél perc múlva mást csinálok, de úgy hogy csak jóval később tűnik fel (pl. kávét főzök és félbehagyom, és 1 óra múlva tűnik fel, aztán lefőzöm, kitöltöm és elfelejtem meginni
Kérlek nyugtassatok meg, hogy ez ilyenkor normális. Kezd egy kicsit idegesítő lenni, mert sokmindenben korlátozva vagyok így.
Részvétem, sajnálom h ennyire megviselt a dolog.
A megoldás az lenne ha megpróbálnád feldolgozni az illető elvesztését. Megértem, nehéz, de próbálj arra gondolni, hogy őérte nem tehetsz már semmit, próbálj azokért tenni, akik élnek, őértük még tudsz! :)
Meg igazából se emberhez, se máshoz nem jó annyira kötődni, hogy az elvesztését ilyen tragikusan éljük át.
teljesen normális, ha valakire így hat a gyász. Van, akinek ez a megküzdési stratégája. Ráadásul ezt nem is ő választja. Ezzel születik. Eltolja magától az eseményeket, távolra, hogy teret kapjon, időt, hogy feldolgozza. Így nem roppan össze.
Én bármilyen vészhelyzetben kész vagyok a megoldást keresni. Nem esek pánikba, nem kezdek el sírni, nem futok el. Ott és akkor megkeresem a legadekváltabb választ. Ha szükség úgy hozza, az életveszély sem feszélyez (pl robbanásközeli kazánból kiszedni a parazsat, ezzel megmentve 6 ember testi épségét és 2 lakóingatlant). Kikerülök a helyzetből, leülök, akkor szakad rám a stressz, akkor ér utol mindaz, amit eltoltam magamtól.
Manapság azt várják az emberek, az az igazi gyászolás, ha valaki összeroppan, őrjöng, nyugtatókat szed gyászolás során. Ez az elvárt. De van, aki nem ilyen habitussal szuletik. Ráadásul ez nem is választás kérdése. Nem akaratlagos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!