Kertes házban élő anyukák, akiknek a férjük éjszakázik, szoktatok félni mikor egyedül vagytok a gyerekekkel?

Mindig kertes házban laktunk, sosem féltem!!! Aztán Bp-re költöztünk társasházba, itt az első pár nap azért fura volt ( hallottam a szomszédokat ha járkáltak a lépcsőházban) nagyon szokatlan volt( de nem félelmetes). Szeptemberben költözünk a saját házunkba (kertes) Alig várom már......

Ne félj neked is csak szokatlan szerintem.

Kutyust érdemes tartani ha már úgy is kertes ház van és ha még megnyugtat a tudat is! :)

Nem félek.

Egyrészt mert gyerekkorom óta itt élek, ismerem a környéket, tudom hogy nyugodt, békés, elég ritkán van egy-két betörés, akkor is a kacsalábon forgó palotákban.

A mi kis vityillónk nem lesz célpont.

Másrészt van két kutya, nekik az van a munkaköri leírásukban, hogy vigyáznak ránk.

Mondjuk ez a két pletykás dög néha akkor is ugat, ha lélek se jár az utcán, szóval már erre se kelek fel.

Egyébként is nyugodt természet vagyok, ritkán idegeskedek.

Nem. Panelban sokkal több a fura zaj, mint kertes házban.

Kutya helyett riasztót vegyetek, a kutyát könnyű kiiktatni, ráadásul megfelelő képzés, foglalkozás nélkül pont nem ér semmit.

Volt egy időszak, amikor féltem. A férjem külföldön volt, és volt pár betörés a faluban.

Azt csináltam, hogy az esernyőre csukható babakocsit a bejárati ajtónak támasztottam, ha valaki ki akarná nyitni, eldőljön és jó nagyot csattanjon. Az előtér ajtóhoz pedig betoltam a ruhaszárítót. A betörő általában nem szeretne nagy zajt csapni, és gyors szeretne lenni, így engem ezek a dolgok megnyugtattak, mert mire ténylegesen bejutott volna, meghallom, és tudok telefonálni, szobaajtót bezárni..stb.

Kutyával szerintem nem mész semmire, mert simán elkábítja, aki be akar jönni. És ha nagyon megszeretitek, előbb utóbb a kutyáért is aggódni fogsz, elvégre ő kint éjszakázik.