Sosem leszek igazi anya? (hosszú)
Nem arról van szó hogy nem szeretem a gyerekem, vagy bánom hogy lenne, csak úgy érzem sosem lesznek olyan érzéseim mint más anyáknak.
Mindig csodáltam azt a szívből jövő, tűzbe érte soha le nem mondani róla anyatigriseket.
Bennem a kötelesség van meg, azaz megszültem ezért vigyáznom kell rá, embert nevelni belőle, mert ez a dolgom a világ szerint anyaként.
Fiatalon estem teherbe, persze jöhet bárki a felelőtlenséggel, de mi akkor azt hittük megfelelően védekezünk, azután kiderült a pici. Az egész terhesség alatt végig kétségeim voltak afelől hogy jó döntést hoztam-e. Az abortuszt nem akartam vállalni, az apja pedig az örökbe adást nem. Így tehát család lettünk.
Amikor megszületett csak megnyugodtam, nem volt szerelem első látásra vagy bármilyen nagy érzelem, csak nyugodt voltam hogy végre vége.
Azt hittem a kétségeim és az aggodalmam vége miatt nyugodtam meg, de ezeknek nem lett végük.
Tisztességesen élünk szerényen de nem szegényen. Az apa dolgozik én itthon vagyok a gyerekünkkel.
Igyekszem nem gondolkozni ilyeneken, de nem vagyok boldog, úgy érzem ez az egész nem én vagyok.
Nem bulizni vágyok, csupán kötetlenségre, arra hogy dolgozzak tanuljak saját életet építsek, pedig így is mindenünk megvan.
Az apja felé eltűnt a szerelem, talán nem is igen volt. Egy társat láttam aki mellett megnyugodtam, aki hasonlóan békés kompromisszumkereső, egyszerű és normális ember. Nem volt viharmentes az életem talán ezért is kerestem a kölcsönös tiszteletet és megbecsülést, viszont kezdek ráébredni hogy ennyi nem elég, és úgy érzem tőle is időt veszek el, mert boldogabb szerelem-teljesebb párkapcsolatot érdemel.
Nagyon beteg a felfogásom? Fog ez változni? Merjek változtatni az életünkön?
Persze beszélhetnék pszichológussal is ezekről,d e előtte egyszerű emberekre lennék kíváncsi, olyan élet iskolásokra..
Köszönöm ha végigolvastad, és válaszolsz.
válasza: válasza:Lehet nem vàlasz a kérdésedre,de szerintem inkàbb a kapcsolatoddal van bajod.
Azt meg fel kell dolgozni,hogy idő az amìg egy gyerek irànt kialakuljon a mély kötődés akire nem vàgytàl. Sok vàltozàs ez rövid idő alatt. Hiszen még úgy is érzik ezt vagy hasonlót sokan,hogy nagyon akartak kisbabàt. Emiatt ne aggódj,ha nem stresszelsz jobb lesz.
válasza:Nem a tanulás a lényeg, járok mellette suliba, csak az nem olyan mintha bent ülsz az előadáson társaságban stb, de ez mellékes.
Igen a kapcsolatunkkal vannak bajok, de két év alatt sem változott semmi hiába ígért több odafigyelést, egyszerűen semmi. Sosem mutatta ki úgy az érzéseit, de az elején ezt el tudtam fogadni, hiszen emellett tényleg egy jó ember.
Csak már nem bírok belenézni abba a tükörbe.
21 éves leszek a nyáron de már eltemetettnek érzem magam.. és nem tudom hogy helyes e változtatni ezen az egészen.
válasza:Semmiben nem szenved a kicsi, tényleg kiegyensúlyozott és vidám.
Nem tudom min változtatnék, de mivel fiatal a pici (egy alatt) biztos nem hagynám el, azt pszichésen eléggé megszenvedné, és nem érdemli meg hogy ezzel fájdalmat okozzak neki. Szóval csak úgy nem hagyhatok itt mindent.
válasza: válasza:Az a hajó hogy kihasználjam a fiatalságot már elment :)
nyugodt gyerek, és mosolygós tényleg, nincsenek hisztijei igazán, bárki boldogan lenne az anyja valószínűleg. Jó vannak nyilván bújós napjai, meg fogfájósak de nem emiatt érzem hogy ez nem megy nekem, mintha a gondviselője nem az anyja lennék..
válasza:Ez nehéz kérdés....és nekem dejavu-m van.2. gyerekként születtem,a bátyámat nagyon akarta Anyu,engem nem("véletlen" baba voltam).Ám-mivel vallásos-nem mert elvetetni(ráadásul ez még 1972-ben volt,a lehetőségek,körülmények is tök másként voltak).Apu nagyon akart,de Ő mindig is nagy családra vágyott(ami végül nem teljesült,ketten vagyunk tesók).A tesóm és köztem 18 hónap a korkülönbség,a születésemkor Anya 24 éves volt(ergo nem volt olyan nagyon fiatal).Elmondása szerint nagyon szerette Aput(ez a mai napig így van),de soha nem volt szerelmes belé,inkább a biztonságot,a jóságot,a kedvességet látta benne.Na,ezek az előzmények.Anyukám engem sokszor bántott-szóval,tettel-mert hozzám nem volt türelme.Mindent,de tényleg mindent megtett értem-anno,az "átkosban" korizni,angolra,teniszre járatott,mindent megadott(persze mindkettőnknek a bátyámmal),de ha bármi miatt ideges volt,én kaptam.Ami a legrosszabb volt,hogy elveszítettem a bizalmamat irányába.Mindig mondta,hogy meséljek el Neki bármit,Ő azért van,hogy segítsen.Aha,ja.Az első problémáig.Amint konfliktusunk volt,egyből a fejemhez vágta.Néha csak ordított,néha "csak" egy maflást kaptam,néha megtépett....Apukám tündéri,de Hozzá képest sokkal gyengébb.Ő mindig óvott,védelmezett,bátorított,segített.
A jelen:43 éves,3 gyerekes,boldog családanya vagyok.Bár 23 évesen elváltam(az 1. gyerekem akkor 2.5 éves volt),büszke vagyok,hogy felmertem vállalni a rossz kapcsolatomat.17.5 évesen költöztem el otthonról,mert azt mondtam,ezt nem tudom tovább csinálni(otthon)A szüleim még mindig együtt vannak.Apu boldog,imádja Anyut,ám Ő csalódott.Sajnálja,hogy az egész életét elcseszte.Először is azzal,hogy nem olyan férfihoz ment felségül,akit imád,akire felnéz,akit tisztel,becsül,és még passzolnak is.A másik-amiért szinte nap,mint nap kompenzálni próbál-az az,hogy bár mindig,mindent megadott nekem,nem tudott feltétel nélkül szeretni,csak "kötelességből','tisztességből' volt mellettem.Hangsúlyozom,szeret,de soha nem volt ott igazán mellettem...
Nagyon,nagyon sajnálja.Őszintén bevallja,hogy Neki nem való volt gyerek(még gyerek 1 oké,mert a bátyám egy nyugodt,okos,kompromisszum kész gyerek (volt))társadalmi normáknak próbált megfelelni!Kedves Kérdező,ne gondold,hogy én nem sérültem!Először is menekültem otthonról(bár Apának ezzel fájdalmat okoztam).A mai napig nem tudok megbízni Anyuba.Jönne,segítene(68 éves,tök jó testi és szellemi állapotban van),de én nem akarom.Félek,hogy egyszer csak megint csalódni fogok,mint annyiszor ezelőtt.Soha az életbe nem lesz közöttünk igazi anya(lánya)gyerek kapcsolat.Nekem vannak fiaim,és van egy lánykám,de ölnék Értük!Úgy,hogy az 1. gyerekemet 20 évesen szültem(Ő 24 éves),a 2.-at 35 évesen(Ő 8 éves),a pici lányomat 40 évesen(Ő 4 éves lesz).Ne haragudj,hogy ilyen hosszúra sikeredett(jól esett kiírni magamból),de remélem egy picit tudtam abban segíteni,hogy változzon az érzésed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!