Legyen-e tesó vagy maradjon egyke?

Szégyen, nem szégyen, pusztán anyagi okai vannak. Mindig 1 gyereket szerettem volna, ő most itt van, és egy remek 4 éves. Gyakran töprengünk rajta, hogy jó lenne még egy gyerek, a korábbi elveim ellenére simán bevállalnám, de anyagilag számunkra ez felelőtlenség lenne.

3-at akartunk, de nem lesz több, csak egy. Ennek rengeteg oka van, többek között anyagi is, és totálisan átértékelődött ez a kérdés, miután már a 6-ot tölti a kisfiúnk. Elképesztő felelősség a gyermekvállalás, és nem tudhatod, milyen szülő és ember válik belőled a gyermekszületés után.

Nálunk az élet döntött nem sikerült a kistesó.

A nagyfiam 8 éves koráig egyke volt. Egyedül neveltem ötéves koráig, úgyhogy addig nem is lehetett volna tesója. Azóta viszont közösen neveljük a férjemmel. Kb. egy év után jött szóba, hogy kéne még egy gyerkőc, mindketten vágytunk rá. Már amikor a kisebbikkel terhes voltam, akkor megállapodtunk abban, hogy azért majd harmadik is lesz :) Nem tudom, miért, igazából csak annyi az oka, hogy eléggé gyerekcentrikusak vagyunk mindketten, nekem a munkám is gyerekekhez kapcsolódik, és mindketten úgy voltunk vele már azelőtt is, hogy megismerkedtünk volna, hogy sok gyereket szeretnénk. Ha rajtam múlna, simán lehetne négy is, bár a férjem ezt folyamatosan a nettó félmilliós fizetéshez kötné :D De ha majd egyszer tényleg annyit fog keresni, tuti mondom neki, hogy most majd akkor jöhet a negyedik bébi :D

Mi kezdettől fogva 2-3 gyerekre terveztünk. Kettőt mindenképp szerettünk volna, aztán ha még mindig úgy érezzük és a feltételek is adottak, akkor egy harmadikat is. Nekünk úgy kerek a család, ha van testvér is. Én egyke vagyok, és ez egész életemben ez egy negatív pont volt. Bár a szüleim rengeteget foglalkoztak velem, sokat játszottunk együtt, mentünk ide-oda, de azért az nem volt olyan. Mindig irigykedve néztem a testvéres barátaimra, osztálytársaimra. Szóval nálam alapvető szempont volt ez, hogy ne legyen egyke. Most ketten vannak, és nagyon szeretik egymást. És idén tervben van a harmadik is.

Kis fiam genetikai rendellenességgel született.Nem súlyos.Eddig elég volt egy műtét.Sajnos kicsiny országunkban nem szürnek erre a rendellenességre.4évig rettegtem a terhességtől hallani sem akartam másodikról.De mostanában a 4éves fiam könyörög a kistesóért állandóan róla beszél már a nevét is kitalálta.Pedig soha de soha nem volt ez téma nállunk.Talán az oviba beszélgethetik a gyerekekkel.Aztán a férjem is mondta ő is nagyon szeretne.Igazából ha nem igy történt volna én is.Hetekig őróltem magam.Kikértem több orvos véleményét és ugy döntöttem lesz kistesó.180fokos fordulatot vettem.Hátrahagytam a félelmeimet.Most alig várom hogy pozit teszteljek.