Van akinek 5-15 év közötti egyke gyerek van?

5 éves kisfiam van, egyedül van és ez így is marad nagyon nagy valószínűséggel.

Az az igazság, hogy az eddigi tapasztalat az, hogy több előnye van annak, hogy egyke, mintha ketten vagy többen lennének.

Szerencsére vannak hasonló korú rokon gyerekek, akikkel nap, mint nap együtt van, illetve vidéken élünk egy olyan utcában, ahol szintén sok a gyerek.

Már egészen kicsi korától gyerekek között van, szokta a társaságot, így nagyon jól eljátszik más gyerekekkel, barátságos, nyitott.

Egyáltalán nem bántja a dolog és nem szokta mondani, amióta tud beszélni, azóta talán ha kétszer említette meg, ha neki lenne kistestvére, akkor...de ennyi.

8 éves a fiam. Egyre többször emlegeti a kistestvért :O (szerencsére tervezzük)

szóval látom rajta, hogy hiányzik mellé egy másik gyerek. Sajnos összejárós család is kevés van, és ritkán jut ilyen közegbe ahol vele egykorú gyerekekkel lehet. (az iskolán kívül)

De gyerekfüggő ez is. Én jól elvoltam egykeként. Viszont felnőtt fejjel már rossz érzés tölt el ha arra gondolok, hogy egyedül voltam/vagyok :(

Én csak magamról tudok nyilatkozni. Nincs testvérem, és nekem mindig is nagyon hiányzott. Az egész életem végig kísérte ez a hiányérzet, még most felnőttként is. Pedig sokat foglalkoztak velem a szüleim, játszottunk, jártunk minden fele. Annak idején emlékszem, hogy mondtam anyának, hogy szeretnék kistesót, de hát ők már nem akartak többet. Bár anyának volt már utalása arra vonatkozóan, hogy bánja már, hogy nincs tesóm.

Én megfogadtam, hogy nekem nem lesz egyke gyerekem. Most ketten vannak, még egyet tervezünk.

De embere válogatja, nem mindenkinek ilyen negatív dolog az egykeség.

Én is egyke vagyok, ugyanazt el tudom mondani, mint az előttem szóló. De lehet, azért is érzek így, mert nekem korán meghaltak a szüleim. A lányom három éves lesz, és egyke. Mindent megtettünk, és majdnem lett egy kishúga, aki sajnos halva született. Ilyen előzményekkel néha arra gondolok, nem merek belevágni újabb terhességbe.De aztán eszembe jut, hogy én mennyire rosszul viseltem az egykeséget. Így őmiatta megpróbáljuk újra.

Ez az én esetem. De vannak egyke ismerőseim, akiknek soha nem is hiányzott a testvér. Igaz, az ő szüleik még élnek...

Én is olyan helyzetben vagyok mint a 4es.

Egyke voltam, rokon gyerekek sem nagyon voltak, így mindent csak anyukámmal tudtam csinálni (elváltak a szüleim korán), persze az is jó volt, de jó lett volna gyerektársaság is. Ráadásul anyukám 20 éves koromban meghalt, azóta egyedül vagyok ebben a 'világban', sehol egy rokon, csak a férjem van meg az ő családja.